A nyár örömei és gondjai – Törökország: I love you – vagy mégsem?

2

Szeretem a személyes dolgokat, minden, amit eddig írtam nektek és önöknek, az én vagyok. Ha visszagondolok a nyaramra, azt kell mondanom, hogy tökéletes volt. Azaz, hogy csak majdnem tökéletes, merthogy a várva-várt nyaralás tartogatott pár nem várt meglepetést, amit szívesen meg is osztok a kedves olvasókkal, csakhogy mindenki biztosan tudja, hogy mire készüljön, ha a hátralévő 170 (!) tanítási nap elteltével utazni szeretne.

Törökország egy nagyon-nagyon forró ország. Nyilván mindenki tudja, csak nekünk nem jutott eszünkbe, hogy talán nem kellene a nyaralást július kellős-közepére szervezni, mert lehet, hogy annyira meleg van, hogy ki se tudunk mozdulni a szobából. Bár figyelmeztettek minket, mi evvel mit sem törődve, lefoglaltuk a szállásunkat, és csak akkor foglalkoztunk a témával újra, amikor a repülőről leszállva, megcsapott minket a fülledt és igen párás levegő. Pedig este fél tizenegy volt, és 28(!!!!) fokot mutatott a hőmérő. Mi örültünk neki, király, hiszen otthon olyan szélsőséges volt az idő, itt végre lesz lehetőségünk fürödni, meg napozni.

Aznap este ezzel nem is foglalkoztunk többet, csak másnap jött a nagy meglepetés, ami természetesen, engem ért először. A nap már hajnalok hajnalán nagyon sütött, hát még napközben. És bár tényleg vittem kalapot, mégis voltam 5 teljes percig nélküle a napon. Nemfigyeltem oda, gondoltam, ez az 5 perc mit számít? Aztán hamar rájöttem. A medence mellett lettem rosszul, az egyik napágyon feküdtem, és nem tudtam olvasni, annyira szédültem. Aztán elfogott a hányinger is, és felkelni se nagyon tudtam, csak apukám segítségével. Azonnal felvittek engem a szobába, vízzel itattak, és lefektettek, de aludni se tudtam, úgy szédültem. A nyaralásom első napján napszúrást kaptam!

Most már vicces belegondolni, hogy alig voltam még a napon, s mégis ilyen hatása volt rám. Az első napomat végig ott töltöttem a szobában, hűvösben és sötétben. Második nap reggelizni még alig tudtam rendesen, de azért szigorúan az árnyékba lemerészkedtem később a családomhoz. Ők tanultak az esetemből, de fejfájást, mindenki érzett. Annyira erős a napsütés, hogy valamiféle szédülést, az ott töltött 7 napunk során, legalább egyszer mindenki érzett. Nekik nem volt annyira vészes, mint nekem, de igen kellemetlen érzés. Remélem, kedves olvasó, hogy te is tanulsz az esetemből.

4

És van még egy dolog, amire szeretném felhívni a figyelmeteket, mielőtt a török Riviérára utaznátok, és ez nem más, mint: a víz. Ugyanis az ottani csapvízből nem szabad inni! Nekünk más a bélflóránk, mint a török embernek, a szervezetünk nem tudná megszokni olyan rövid idő alatt azt a vizet, és akár komoly gyomor- és bélgondokat idézhet elő. Helyette van egy édes kis vizecske, amit úgy adogatnak, mint a cukrot:

3

Ceysu a neve, és a törökök csinálják, de ez tiszta, nyugati víz, ebből kell naponta meginni 3-4 litert, hogy jól legyünk, fejfájás és szédülés nélkül. Mivel ott napközben, akár 42-45 fok is lehet, ezért muszáj ilyen sokat innunk. Ezt nagyon nehéz megszokni annak, aki itthon még a 2 litert is alig tudja meginni, de ha szeretné élvezni a nyaralást, akkor ott meg kell tennie. (S az előbbi okok miatt a jégkockával hűtött italok és a fagylalt fogyasztása sem ajánlott.)

S végezetül még azt is megosztom veletek, hogy csak óvatosan a sok kajával, amit kínálnak! Sajnos az ilyen melegben előfordul, hogy romlott, és nagyon vigyázni kell, hogy mit kóstolunk meg. De ha mindenre figyeltek, akkor gond nem lehet, s lehet élvezni a törökországi nyaralást. Jó utat! És tudjátok: már csak 170 tanítási nap J!

Hrubi Júlia 12. D

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?