A nyár örömei és gondjai – Törökország: I love you – vagy mégsem?
Szeretem a személyes dolgokat, minden, amit eddig írtam nektek és önöknek, az én vagyok. Ha visszagondolok a nyaramra, azt kell mondanom, hogy tökéletes volt. Azaz, hogy csak majdnem tökéletes, merthogy a várva-várt nyaralás tartogatott pár nem várt meglepetést, amit szívesen meg is osztok a kedves olvasókkal, csakhogy mindenki biztosan tudja, hogy mire készüljön, ha a hátralévő 170 (!) tanítási nap elteltével utazni szeretne.
Törökország egy nagyon-nagyon forró ország. Nyilván mindenki tudja, csak nekünk nem jutott eszünkbe, hogy talán nem kellene a nyaralást július kellős-közepére szervezni, mert lehet, hogy annyira meleg van, hogy ki se tudunk mozdulni a szobából. Bár figyelmeztettek minket, mi evvel mit sem törődve, lefoglaltuk a szállásunkat, és csak akkor foglalkoztunk a témával újra, amikor a repülőről leszállva, megcsapott minket a fülledt és igen párás levegő. Pedig este fél tizenegy volt, és 28(!!!!) fokot mutatott a hőmérő. Mi örültünk neki, király, hiszen otthon olyan szélsőséges volt az idő, itt végre lesz lehetőségünk fürödni, meg napozni.
Aznap este ezzel nem is foglalkoztunk többet, csak másnap jött a nagy meglepetés, ami természetesen, engem ért először. A nap már hajnalok hajnalán nagyon sütött, hát még napközben. És bár tényleg vittem kalapot, mégis voltam 5 teljes percig nélküle a napon. Nemfigyeltem oda, gondoltam, ez az 5 perc mit számít? Aztán hamar rájöttem. A medence mellett lettem rosszul, az egyik napágyon feküdtem, és nem tudtam olvasni, annyira szédültem. Aztán elfogott a hányinger is, és felkelni se nagyon tudtam, csak apukám segítségével. Azonnal felvittek engem a szobába, vízzel itattak, és lefektettek, de aludni se tudtam, úgy szédültem. A nyaralásom első napján napszúrást kaptam!
Most már vicces belegondolni, hogy alig voltam még a napon, s mégis ilyen hatása volt rám. Az első napomat végig ott töltöttem a szobában, hűvösben és sötétben. Második nap reggelizni még alig tudtam rendesen, de azért szigorúan az árnyékba lemerészkedtem később a családomhoz. Ők tanultak az esetemből, de fejfájást, mindenki érzett. Annyira erős a napsütés, hogy valamiféle szédülést, az ott töltött 7 napunk során, legalább egyszer mindenki érzett. Nekik nem volt annyira vészes, mint nekem, de igen kellemetlen érzés. Remélem, kedves olvasó, hogy te is tanulsz az esetemből.
És van még egy dolog, amire szeretném felhívni a figyelmeteket, mielőtt a török Riviérára utaznátok, és ez nem más, mint: a víz. Ugyanis az ottani csapvízből nem szabad inni! Nekünk más a bélflóránk, mint a török embernek, a szervezetünk nem tudná megszokni olyan rövid idő alatt azt a vizet, és akár komoly gyomor- és bélgondokat idézhet elő. Helyette van egy édes kis vizecske, amit úgy adogatnak, mint a cukrot:
Ceysu a neve, és a törökök csinálják, de ez tiszta, nyugati víz, ebből kell naponta meginni 3-4 litert, hogy jól legyünk, fejfájás és szédülés nélkül. Mivel ott napközben, akár 42-45 fok is lehet, ezért muszáj ilyen sokat innunk. Ezt nagyon nehéz megszokni annak, aki itthon még a 2 litert is alig tudja meginni, de ha szeretné élvezni a nyaralást, akkor ott meg kell tennie. (S az előbbi okok miatt a jégkockával hűtött italok és a fagylalt fogyasztása sem ajánlott.)
S végezetül még azt is megosztom veletek, hogy csak óvatosan a sok kajával, amit kínálnak! Sajnos az ilyen melegben előfordul, hogy romlott, és nagyon vigyázni kell, hogy mit kóstolunk meg. De ha mindenre figyeltek, akkor gond nem lehet, s lehet élvezni a törökországi nyaralást. Jó utat! És tudjátok: már csak 170 tanítási nap J!
Hrubi Júlia 12. D
