Az öngyilkosság megelőzésének napja

Szeptember 13.  

A pszichiátria egyik legproblematikusabb területe az öngyilkosság. Nem tekinthető önálló betegségnek, mégis talán az egyetlen olyan pszichiátriai vonatkozású esemény, ami a beteg halálával végződhet. Sajnálatos tény, hogy a magyarok öngyilkossági hajlama magas. Megyénkben található Szent István völgyhíd, Veszprém város jelképe is szoros összefüggésben áll az öngyilkossági kísérletekkel. A Viaduktról leugrók aggasztóan magas aránya tizenéves probléma.

„Hétfő reggel negyed nyolckor egy veszprémi középiskola tizenhét éves diákja levetette magát a Viaduktról. A kiérkező mentősök még élve vitték be a kórház traumatológiai osztályára, ám olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét már nem tudták megmenteni.” – Napló-online

Ehhez hasonló hírek sajnos meglehetősen gyakran jelennek meg, ennek hatására mutatták be 2010-ben Háy János Völgyhíd című művéből készült bábelőadást, mely egy viaduktról leugró tinédzser pár tragédiájának előzményeit meséli el. A valóságon alapuló fiktív történet színházi átdolgozását Bagossy László rendezte.

o oo

 

 

 

 

 

 

Az öngyilkosság, mint jelenség hátterének okaira számos elméletet dolgoztak ki a pszichiáterek, pszichológusok és szociológusok. A suicidium az emberi fajra jellemző komplex reakcióminta. Egyes mentális betegségek hajlamosító tényezőt jelentenek, de a stresszek és a személyes kapcsolatok, a társadalmi hatások legalább ennyire meghatározóak.

Az öngyilkos magatartás a társas viselkedési formák szélső pólusán helyezkedik el, a suicid próbálkozáson átesett, de azt túlélő betegek vizsgálatából megtudható: az elkövetők nem feltétlenül meghalni akarnak, hanem változtatni akarnak, másképpen szeretnének élni. Az öngyilkosságok jellemzően valamilyen pszichiátriai kórkép (depresszió, szorongás, skizofrénia) következtében, mintegy szövődményként történnek.

Az öngyilkosságot elkövetők 60-70 százaléka tette elkövetésekor depressziónak megfelelő állapotban van, ilyen betegségtől szenved, de nem elhanyagolható az ittas állapotban vagy droghatás alatt elkövetett suicid kísérletek aránya sem. A háttérbetegségre jellemzők az elkövetés eszközei. A skizofrén betegek gyakran választanak akár brutálisan drasztikus módszereket (pl. testük csonkolása) tettük elkövetésekor, míg személyiségzavaros, neurotikus betegeknél jellemzőbb a gyógyszerbevétel. Ugyancsak jellemző, hogy alapbetegségtől függetlenül is a férfiak gyakrabban választanak “biztosabb” módszert, nőknél gyakoribb az enyhébb, akár eleve csak a figyelemfelhívást célzó öngyilkossági kísérlet. Az elkövetett öngyilkossági kísérletek száma is utalhat a tényleges meghalási szándék súlyára. Vannak olyan betegek is, akik 40-50 öngyilkossági kísérleten is átestek már, esetükben felmerül, hogy tettük tényleg egyértelműen az elmúlás kereséséről szól-e, vagy csak egyfajta feszültség, stressz levezetését szolgálja az, ha például önsebzésként néhány újabb pengevágást ejt alkarján („falcolás”).

 

Speciális területet jelent a serdülőkorúak öngyilkosságainak kérdése, itt rosszul kezelt párkapcsolati konfliktusok, az útkeresés nehézségei állnak gyakran a háttérben, nincsenek célok, nincs miért küzdeni, úgy látszik, hogy elmarad a jutalom. Hiányzik a remény, hogy van értelme előrébb menni, küzdeni. Gyakran ez az érzés pótcselekvésekhez vezet, mivel a valódi cél, a boldogulás elérése látszólag megvalósíthatatlan. Néhányan isznak vagy vadul szórakoznak, de vannak olyanok is, akik másfelé menekülnek. Szerencsére a fiatalok által elkövetett öngyilkossági kísérletek jelentős része a figyelemfelhívást szolgálja.

 

Érdekes adat, hogy öngyilkossági kísérletük előtt a betegek kétharmada, megfordul valamilyen orvosi rendelőben, elsődlegesen családorvosánál, de főként problémái eltitkolása miatt, csak kis hányaduk kerül felismerésre.  Az öngyilkosságra készülők 75-80 százaléka beszél előtte tettéről. A meghalási szándék kifejezése egyben segélykérést is jelent. Azt a vágyat fejezi ki, hogy a másik fél felismerje a jelzés mögötti elkeseredést és reagáljon arra. A “cryforhelp” jelenség, a később öngyilkosságot elkövető személy vívódását tükrözi, egyfajta burkolt segélykiáltás, melyet,ha meghallunk,megelőzhető a tragédia. A búcsúlevél írása, a tett elkövetéséhez való kellékek összeszedése (pl. gyógyszerek gyűjtögetése), halállal kapcsolatos gondolatok sűrűsödő felbukkanása a gondolkozásban mind olyan jelek, melyek figyelmeztethetnek a közelgő bajra. Az öngyilkossági kísérlet elkövetése egyértelmű ok a pszichiátriai vizsgálatra, sőt a fekvőosztályos kezelésre. Akár első, akár sokadik kísérlet, nem szabad bagatellizálni a történteket, különösen ha a beteggel nem beszélhető meg őszintén ahelyzet , főleg ha nem megnyugtató, nem elég őszinte a beteg öngyilkosságról lemondó szándéka.

Sajnos az öngyilkossággal szembeni előítéletek miatt, sok család szégyelli a hozzátartozójuk tettét, és a kórházból való mihamarabbi hazavitelt erőlteti, ám a kezeletlenül maradt, és így megoldatlan probléma, gyakran válik rövid időn belül újabb suicid kísérlet forrásává.

Az öngyilkos betegek kezelése döntően pszichoterápiából áll, amit a pszichiátriai alapbetegségnek megfelelő gyógyszeres terápia egészíthet ki. Fontos tudnunk, a depresszió egy jól kezelhető, legtöbbször gyógyítható betegség, és az öngyilkosságra gondolva itt duplán igaz: az időben elkezdett megfelelő kezelés életet menthet.

 

A témához kapcsolódó filmek: Összeomlás (bűnügyi dráma), Észvesztő, Napos oldal (romantikus vígjáték), Fekete hattyú

 

Forrás: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter cikke ,www.ongyilkossag.com, www.veol.hu, hvg extra Pszichológia 2013/03. szám

 

 

Írta: Patányi Anikó Lilla 12.B

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?