Bölcsességfog műtét

Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, az egyik legfélelmetesebb hely a fogorvosi szék. Persze ezt nem mindenki gondolja így, de aki már esett át szájsebészeti beavatkozáson, az nem mindig szívesen (és önszántából) tér oda vissza. Manapság egyre több embert, és leginkább fiatalt érint a bölcsességfog problémája, ami az esetek nagy részében műtéttel végződik. Ez a leggyorsabban romlandó fogunk, a legtöbbször épphogy, vagy még ki se nőtt, máris búcsúznunk kell tőle. A beavatkozás előtt állók nem mindig tudják, hogy pontosan mire számítsanak, én se tudtam.

bolcsessegfog

Mit látni a röntgenen? Két már kinőtt fog, valamint két rosszul elhelyezkedő

Két éve állandó fogszabályzót kaptam, de előtte megröntgenezték a fogaimat. Ilyenkor derül ki, hány fog nő még ki, van-e mindegyiknek gyökere, nincs-e egy „ajándék” (33.) fog, és ekkor ellenőrzik a bölcsességfogakat is. Minden rendben volt, szép egyenesen nőttek, és úgy tűnt, hogy el is fognak férni a számban. Időközben több ismerősöm is átesett a műtéten, de sosem gondoltam volna, hogy nálam is számításba jöhet.  Ám miután a külső fogszabályzó helyett egy belső, úgymond rögzítő pánt került fel, újra megröntgeneztek, nehogy a bölcsességfogak tönkretegyék az addig elért eredményt. Reménykedtem, hogy minden úgy lesz, mint másfél éve. De nem. A fogaim megnőttek, és hiába voltak egyenesek, menniük kellett. A műtétet először szeptemberre tűzték ki, tehát majdnem fél évig húzhattam volna a dolgot. Végül mégis megváltoztatták, így az évzáró után egy héttel már át is estem az első műtéten.

Korunk legjobb, és egyben legártalmasabb találmánya az internet. Pillanatok alatt bármit megtalálhatunk a Google segítségével. Szerettem volna tudni, pontosan mi is vár rám, ezért már két héttel előtte végigböngésztem a legtöbb cikket, véleményt, élménybeszámolót, tudományos magyarázatot. A tapasztalatok hol borzalmas kínokról, hol pár perces semmiségről szóltak, és a lábadozási idő is három naptól három hétig terjedt. Ezek után mondanom sem kell, hol a sírás határán álltam, hol pedig a teljes közöny mutatkozott rajtam. Nem tudtam, hogyan fogom túlélni. Mi van, ha én még rosszabbul viselem, hiszen az egész teljesen emberfüggő?!

Egyszer mindenen túl kell jutni. Elérkezett a műtét napja. Elfogyasztottam az „utolsó ebédet”, és pár órával később a várószobában ültem. Az előttem lévő, velem egykorú lánynak már az utolsó két fogát műtötték. Többen tréfásan meg is jegyezték: „tehát ezek szerint túlélhető”. Megfogadtam, hogy nem fogok sem sírni, sem kiabálni, ellenkezni, és bátorságom egészen a műtőszoba ajtajáig tartott. Nem tudom, hányan vannak így még rajtam kívül, de én szeretem tudni, mit miért csinálnak. Főleg, ha valaki mozgó, nyugtalanító hangot adó eszközökkel a számban matat. Mindig megkérem a fogorvost, hogy narrátorként is működjön közre, és ezt mindig meg is teszik, így valamivel nyugodtabban ülök a székben.

Először négy érzéstelenítő injekciót adtak be, kettőt az alsó ínybe, egyet a felsőbe és egyet a szájpadlásba. A legutolsót kivéve nem volt rosszabb, mint egy védőoltás, előtte spray-vel is befújták, és megvárták, míg a területek kicsit elzsibbadtak. Visszaküldtek a váróterembe, és megkezdődött az idegtépő várakozás. A húsz perc alatt, míg hatott az érzéstelenítő, az előttem lévő lánynak kiműtötték a maradék fogait is. Mikor kilépett a műtőből, kicsit mosolygott is, gondoltam nem lesz baj. Addigra a számat nem éreztem a legkülönbözőbb helyeken (például az állam körüli részt nem éreztem, de az állkapocs körüli helyeken nem vettem észre változást). Beültem a zöld székbe, és elkezdődött.

Az asszisztens segített egy kampóval biztosítani a számat, hogy könnyebben hozzáférhessenek a hátsó részhez. Először egy szikével megnyomkodták a fogínyem, hogy lássák, hatott-e az injekció. Még az injekciók előtt rákérdeztem, mennyire fog fájni. A válasznak nem örültem. Nem éreztem, amikor a doktornő egy rövid vágással felnyitotta az ínyt, de azután majdnem mindent (rángatások, fúrás a csontban). A legtévesebb dolog, amit gyakran olvashatunk az az, hogy kivésik a fogat. Húzzák. Először fúróval kicsit körbejárják, mintegy meglazítva. Nem annyira fáj, mint inkább kellemetlen, szúró érzés, de csak az alsó fogak esetében. Ha kellően „előlazították”, utána egy fogóval (általában nem egy gyors mozdulattal) óvatosan kihúzzák a fogat. Gyorsan összevarrják az ínyt, ebből semmit sem érezni, majd következhet a felső fog. Nekem egyszerre műtötték mindkettőt, de ez is eset- és orvos függő. Mindkét fognak megvannak az előnyei és a hátrányai. A felső fog sokkal könnyebben megadja magát, de itt esély van arra, hogy műtét közben megnyílik az arcüreg. Ezt egy egyszerű orrfújással ellenőrzik. Ha nem kerül vér a gézre, akkor összevarrják a felső ínyt is, de ha igen, akkor bonyolultabb művelet következik. Bemetszik az ínyt, lebenyt készítenek és ezt a szájpadlást borító nyálkahártyához rögzítik.  Végre kivették a kampót és a „vérszívót” a számból. Harminc perc után először zárhattam össze, ami nagyon jól esett. Egy ilyen műtét nem tart tovább húsz-huszonöt percnél, de most sem tudom miért, az első fog után rosszul lettem. Lehet, hogy a kihúzott fog ( a műtét után felajánlották, hogy eltehetem a fogamat), vagy tudatosult bennem, hogy mi is történik velem, esetleg a vérveszteség (alacsony a vérnyomásom, így hajlamosabb vagyok a szédülésre) játszott közre. A doktornő felsorolta, mi mindenre kell majd figyelnem, mi az, amit ehetek. Megtiltottak minden tejeset (tej, joghurt, vaj, túró, sajt, stb., de lehet enni bármilyen tejporos ételt, szóval néhány fajta fagyi is megengedhető, persze mértékkel :)), az első nap csak pépeset ehettem, és addig nem lehetett, amíg az érzéstelenítő teljesen el nem múlt. Ha belegondolunk, nehéz ilyen étrendet összeállítani, még ha csak pár nap is az egész. Az első műtét után alig jutott eszembe pár ehető dolog, de a másodiknál már gördülékenyen ment az egész. A műtét után nem nagyon volt kedvem enni. Másnap reggel jöhetett némi gyümölcspép (ha nincs otthon friss, reszelhető gyümölcs, tudom ajánlani a decathlonos pépeket, vagy a Sió Vitatigrisét), én törtem bele babapiskótát is, így valamivel laktatóbb lett. Ebédre már ment a vaj nélküli krumplipüré és a nagyon omlós halrúd, persze bunda nélkül. A következő napon már megbirkóztam a párolt zöldséggel és a puhára sült csirkével. Szinte bármit meg lehet enni, ami elég apró, hogy beférjen a szánkba, és rágás nélkül letudjuk nyelni. Minden étkezés után alaposan öblögetni kell (Colgate és más öblögetők), nehogy elfertőződjön a seb! Amire nem gondoltam volna, az a rendszeres szájtorna. Varratszedés előtt nem mertem, de utána javasolták a rágózást. Ugyanis ha nem tornáztatják rendesen, szájzár alakulhat ki. Ez annyit takar, hogy egy merevgörcs áll be az állkapocsban, ami miatt épphogy egy szívószálnyira nyílik csak ki.

ezetil-soft-ice-jegzsele-tasak-200g_1000

Jégzselé-a fogfájós legjobb barátja

Körülbelül három nap volt, amíg átestem a nehezén. Éjjel-nappal jégzselé volt az arcomon. Kétóránként elég volt cserélni, éjszaka pedig egyszer felkeltem. Mikor hazaértem, rögtön vettem be Cataflamot (vényköteles). Nálam csak ez használ úgy fél óra után, és vigyázni kell vele, mert “altat”.
A fogorvos bármilyen fájdalomcsillapítót felír, ki kell tapasztalni, kinek mi a legjobb. A duzzanat teljesen egy-két hét alatt húzódik vissza. A varratok a számban folyamatosban rettegésben tartottak, állandóan piszkáltam őket a nyelvemmel és izgultam, nehogy valamelyik is felszakadjon, de szerencsére ilyen csak nagyon-nagyon ritkán történik. Varratszedésre egy hét után mehettem. Ez már semmiség, csak nyitottam a számat és kivágták a cérnákat, alig éreztem. Utána már bármit lehet enni. A második alkalom ugyanígy zajlott, kicsit rosszabbul viseltem, mert melegebb volt, ilyenkor könnyebben gyulladnak be a foghelyek.

Akinek át kell esnie, az át fog ezen a műtéten, ez elől nem lehet kitérni. De gondoljunk arra, hogy a legrosszabbja összesen négy-hat nap, és utána soha többet nem kell a bölcsességfogunk miatt a fogorvoshoz menni.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?