Mindenki egyenlő!

,,Érjünk együtt célba” – ez volt a jelmondata a Lovassy László Gimnáziumban október 6-án, a RÉV program keretében megrendezett integrációs sportnapnak. A rendezvény célja az volt, hogy az egészséges fiatalok közelebb kerüljenek a fogyatékkal élő társaikhoz, megismerjék az általuk űzött speciális sportokat, és olyan közös élményt nyújtson, ami elősegítheti a résztvevő fiatalok közötti információs- és szociális gátak megszüntetését.

DSC_4530

Megannyi veszprémi középiskolából érkeztek résztvevők, akik nagy lelkesedéssel nyilatkoztak nekünk a rendezvényről. Megkérdeztük tőlük, mi a véleményük a programról, hogyan érzik magukat, illetve, hogy mit éreztek a sportolás közben. Elmondhatjuk, hogy minden fiatal remekül érezte magát, és az egész napot áthatotta az a gyönyörű gondolat, amelyet egyik riport alanyunktól idézhetünk: „A sport mindenkié, legyen az nő vagy férfi, egészséges vagy fogyatékkal élő”.

Mindnyájan örültek, hogy sérült gyerekekkel együtt sportolhatnak, mert a legtöbbjüknek idáig nem volt alkalma találkozni ilyen szituációval, és az új helyzet megismerésével úgy érezték, hogy DSC_4538jobb emberekké válhatnak. „Úgy gondolom fontos, hogy megtanuljunk együtt élni a fogyatékkal élő diáktársaikkal, kipróbálhassuk az ő sportjaikat, mert eközben átérezhetjük a sorsukat” – foglalta remekül össze a rendezvény lényegét egy jendrassikos tanuló. A világunkban sok ember nem tudja, nem akarja elfogadni a szellemileg fogyatékos embereket, és szerintünk ennek az az oka, hogy eldugják őket a világ elől, és valójában nem ismerik őket.

Szívmelengető látni, hogy a mai fiatalok többségben elfogadják őket és ez, véleményünk szerint, az ilyen programoknak is köszönhető. ,,Igenis, toleranciára kell nevelni a jövő nemzedékét, hogy majdan ezt a mentalitást adhassák tovább gyermekeiknek” – nyilatkozta egy másik tizenéves. Sokan megfogalmazták, hogy sportolás közben néha furcsán érezték magukat, mert olyan érzés fogta el őket, hogy ők az ügyetlenebbek.. Zavarta őket, hogy nem megy nekik az adott játék (pl, csörgőlabda), de ahogy sikerült ráérezniük a lényegére, rendkívül élvezték, hogy együtt játszhatnak sérült társaikkal. A program során Navratyil Sándor paralimpikonnal is sikerült beszélnünk. „Főként az épeknek ad többet, hiszen a mozgássérültek élik az életüket, sportolnak… Számukra ebben nincs semmi különleges. Az ilyen programok során az egészséges társaink rálátást nyerhetnek a fogyatékkal élők életére, így is erősítve bennük az elfogadást.” Továbbá egy útravaló gondolatot is hallhattunk tőle: „sport nélkül élni lehet, csak nem érdemes”. Úgy gondoljuk, ez remek útmutató mindannyiunk számára.

DSC_4546Feri bácsi (Kozmutza Flóra Óvoda, Általános Iskola Készségfejlesztő Speciális Szakiskola testnevelő tanára) mesélte nekünk azt, hogy amikor 20 éve néha-néha lejöttek a városba az iskola diákjaival, a buszon lenézték őket, mintha leprásak lettek volna, úgy viselkedtek velük. Szerencsére ma már, hogy gyakrabban tudnak bejárni a Kossuth utcára, sokkal elfogadóbb a társadalom. Az emberek lassan hozzászoknak a fogyatékkal élő társaikhoz, megtanulják kezelni a helyzetet, már nem húzzák el a szájukat, ha ilyen gyereket látnak. Kiss Norbert pedig a következő gondolatokat fogalmazta meg: „Az ember valamilyennek születik, de ha tesz érte, bárki lehet. Ez mind a két félre vonatkozik: születhetünk mi fogyatékkal és mégis lehetünk olimpikonok, és  születünk egészséges gyerekként, de végezhetjük börtönben is.  Az életünket mi irányítjuk.”

„Az én családomban is van fogyatékkal élő ember. Én teljesen hozzá vagyok szokva az ilyen gyerekhez. Örülök, hogy a korombeliek is megismerkedhetnek velük, mert meg kell őket ismernünk, hogy meg tudjuk őket szeretni. Nem sajnálni kell őket, hanem igenis kell időt szakítanunk a megismerésükre. Lehet, hogy ők másképp élnek, de ez nem az ő hibájuk, ők egyszerűen mások, mint mi. Talán abban térnek el leginkább, hogy hatalmas szívük van! Nagyon meg tudnak szeretni valakit, s rendkívül szeretetreméltóak.”  (Horváth Robertina)

Végezetül Deák Bill Gyula szavaival zárnánk összefoglalónkat: „Soha nem szabad feladni, mert mindenkiben rejlik érték, és ezt mindenkinek meg kell találnia.”

Szerintünk az ilyen programok nagy hatással vannak az emberekre. Ha minél többször lehetünk együtt a fogyatékkal élő társainkkal ilyen közös rendezvényeken, akkor megismerhetjük őket, megtanulhatjuk, milyen értékes emberek, s azt is, hogy adott esetben hogyan segíthetünk nekik. A közös élmények összehozzák az egészséges és a „kicsit más” fiatalokat!

 


Írta: Komora Berill Fanni és Horváth Robertina 12. d

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?