A nyelv és az egészség

2000

A nyelv és az ember

„Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása.
Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze.
Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.”

Kodály Zoltán

Érzékterületeink közül már magzati korban előtérbe kerül az hallás, s ennek megfelelően első emlékeink többsége auditív – hangok, zörejek vagy éppen csend –, kezdettől rendelkezésünkre álló kifejezőeszközeink pedig a zene és a nyelv.

Azonban míg a zene a kommunikáció elvontabb, inkább érzelmeket közvetítő eszköze, addig a nyelv a hétköznapi társas tevékenység igénytelen, ámde nélkülözhetetlen, összetett, szerves közege. Mibenlétét nem tudjuk pontosan meghatározni, s szerepét sem nem tudjuk megítélni; mert a nyelv valamennyiünk közös, változékony alkotása. Ahogy a biológus is vizsgálja a krumplibogarat, pedig kártevő, s az orvos is kutatja a betegséget, pedig a gyógymódot kell megtalálnia; úgy használjuk mi is a nyelvet, és engedjük, hogy formálja egymást nyelv, a kifejezés (mint jelenség) és a beszélő.

A nyelv szinte már élőlény. Lehet beteg, csonkulhat, élhet, meghalhat, kihalhat. Sőt! Nem csak fizikai vagy lelki, hanem nyelvi egészség is létezik.

1000

Az ember legjellemzőbb, legkiforrottabb, leggyakorlatiasabb kifejezőeszköze a nyelv.

 

A nyelv és a gondolkodás

„Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.”

IV. Károly

Ha az ember komoly szinten ismer egy nyelvet, akkor minden valószínűség szerint az adott nyelvi közeg gondolkodásmódja, kultúrája, viselkedési normái sem „idegenek” számára, képes a perspektív, kreatív gondolkodásra.

Örök vita folyik arról, hogy mennyiben befolyásolja, esetleg határozza meg a nyelv a gondolkodást – e kérdés számos kísérlet tárgya. Az eredmények értelmezésében azonban eltérnek a különböző állásponton lévők.

Aneta Pavlenko, a philadelphiai Temple Egyetem alkalmazott nyelvészet professzora ezt kutatja kétnyelvűség esetén. „Ha valakinek két anyanyelve van, azaz kétnyelvű, akkor állandóan képesnek kell lennie váltani a két kategóriarendszer között. És éppen ez történik.” – mondja Pavlenko. Például az angol nyelv különbséget tesz bögre (mug), csésze (cup) és pohár (glass) között, és az oroszban is van hasonló különbségtétel a csaska ( ’bögre’) és a sztakan (’pohár’) között. Az oroszban azonban inkább a tárgy alakja, mintsem annak anyaga a fontos. Az ilyen különbségeket nevezzük kategorizációs különbségeknek. Nagy szerepet kaphatnak a nyelvtanuláskor, hiszen segítségükkel többé nem csak szókincsünket bővítgetjük, hanem azt is elsajátítjuk, hogy a szavakon keresztül az adott nyelv beszélője hogyan fedezi fel és szemléli környezetét, illetve hogyan határozza meg saját világát.

Pavlenko kutatásai azt is kimutatták, hogy az általunk beszélt nyelvek befolyásolják a memóriánkat is. Vladimir Nabokovot hozza fel példaként: ő háromnyelvű volt, tökéletesen beszélt angolul, franciául és oroszul. Nabokov három emlékiratot készített. Miért? Megírt és publikált egyet angolul, és amikor ezt oroszul is ki akarták adni, úgy gondolta, hogy majd egyszerűen lefordítja oroszra az angol nyelvű szöveget… Azonban amikor nekiállt lefordítani oroszra az életrajzát, rengeteg olyan dolog jutott eszébe a gyerekkoráról, amire korábban, amikor angolul fogalmazott, nem emlékezett. Így ezeket is beleírta, tehát született egy új könyv oroszul. Később ezt újra vissza kellett fordítani angolra, amikor Amerikában is ki akarták adni.

2000

Egyes nyelvek sajátosságaink megfelelően kis mértékben viselkedésünk, gondolkodásmódunk is megváltozhat, ha egy másik nyelven szólalunk meg.

 

A nyelv és a fejlődés

Ha a nyelv a kultúra legfontosabb jele, akkor az igényes nyelvhasználat az igényes kultúra jele.”

Balázs Géza

A kulturálisan és a tudományosan is elfogadott tény, hogy az olvasás, az írás és a beszéd igen szoros kapcsolatban áll egymással – és a gondolkodással.

Az írás a fegyelmet, a szintetizációs készségeket, valamint az analitikus és a szillogikus gondolkodást fejleszti. Aki sokat olvas, jobb helyesíró. Aki választékos szövegeket olvas, megtanul a sorok közé látni és saját szókincsét is folyamatosan bővíti. Sokan, sokféleképp megfogalmazták már, hogy az olvasás a retorika fordítottja. Mindemellett terápiás tulajdonságai is vannak: életmód- és tapasztalat-gazdagító, ihletadó, konfliktuskezelő szerepet is kaphat.

Elmondhatjuk tehát, hogy a nyelv hagyományos kommunikációs szerepein túl az egyén és a társadalom gondolkodását és viselkedését épp oly jelentős mértékben formálja, mint mi magunk a nyelvet. Ez a folyamatos, kölcsönös építkezés a szellemi és morális fejlődés záloga – így lesz az édesanyánk nyelvéből édes anyanyelvünk.

3000

A nyelvtanulás nem csak szakmai vagy társadalmi igény, de lehetőség ismereteink bővítésére, látókörünk tágítására.

 

 

Készült:

a költészet napja alkalmából az egeszseg.lovassy.hu számára

Szerző:

Horváth András, 13/a

Források:

Balázs Géza: A magyar nyelv jövője (http://www.forrasfolyoirat.hu/1007/balazs.pdf)

Kálmán László: Mit művelünk? (http://www.tani-tani.info/101_kalman)

http://www.nyest.hu/hirek/alakitja-a-nyelv-a-gondolkodast

http://www.plehcsaba.hu/Ismertetesek/neumer.html

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?