Halló mentők

Halló, mentők?

Amikor elszáguld mellettünk egy sárga, szirénázó mentőautó, földbe gyökerezik a lábunk. Van, akinek az a legnagyobb problémája, hogy hova húzódjon le az autójával, van, akit ez a hang és a látvány rossz érzésekkel, félelemmel tölt el, egyeseknek borsózik a hátuk, de vannak olyanok is, akik jókora adrenalinnal fűszerezett érzésekkel állnak meg és fordulnak meg az elsüvöltő csoda után.

Egy biztos: egy száguldó, szirénázó mentőautó senki számára sem közömbös. Lehet, autóban ülve, lehet, hogy a zebránál tanácstalanul állva, de elkezd járni az agyunk: miért hívhatták ki a mentőt? Hova tart, kinek segít? Súlyos sérülés, szívpanaszok, vagy csak egy téves riasztás?

A mentők munkájáról Tóta Tamás veszprémi állomásvezető mentőtiszttel beszélgettem.

mento1

     1887-ben, bécsi mintára alakult meg Budapesten az Önkéntes Mentőegyesület, ezzel kezdetét vette a szervezett mentés Magyarországon, majd pár évvel később előbbi példájára a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete (VVOME) is létrejött. Az utóbbi egyesület és a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) volt az alapja a mai Országos Mentőszolgálatnak. Kidolgoztak egy egységes rendszert, ami magába foglalta az egységes vezérlést, képzést, eszközparkot, eljárásokat.
1948-ban az előbb említett két egyesület háború utáni romjain Dr. Orovecz Béla megalapította az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ).

mento2Az idők folyamán a Szobi utcai trachoma-kórház időközben megszűnt, Mentőkórházzá alakult, és az addigra szerzett tapasztalatok alapján létrejött a rohamkocsi szolgálat is. A rohamkocsi szolgálat az elsősegélynyújtás mellett a helyszínre juttatta – eleinte kísérleti céllal- az egyes, csak kórházi körülmények közt használatos eszközöket és eljárásokat, mint pl. EKG-t, defibrillátort.
Nem sokkal később létrejött a sok év alatt és napjainkig is folyamatosan változó mentőállomás-hálózat, illetve a különféle kompetenciaszintű mentőegységek rendszere.

A mentési munkában rendkívül fontos szerepet játszik a hírközlés. A ’60-as évek elejétől egyre jobban használható semi-duplex rendszerű URH rádióhálózat épült ki, amely a mentőegységek irányításában és a hatékony bevetésszervezésben fontosak.

Hazánkban az elsők között jött létre az egységes segélykérő hívószámok rendszere. Jelenleg a magyar segélykérő hívószám a 104-es, de ismert a 112 hívószám is. Mindkettőn lehet segítséget kérni, de a hivatalosan preferált 112es hívások a tapasztalatok szerint hosszadalmasabbak. Az országban kettő 112-es fogadóközpont van: Szombathely és Miskolc. Itt olyan munkatársak dolgoznak, akik minden erre a számra bejövő segélyhívást kezelnek. Kikérdező-protokolljuk szerint járnak el, majd a hívás végére kialakult kép alapján döntik el, hogy melyik szervre (rendőrség, katasztrófavédelem vagy a mentőszolgálat) tartozik az adott értesítés. Miután mindez világossá vált, a segélykérés helye szerinti szervezethez továbbítják a hívást. Ez minden esetben az egyes megyék ún. irányítócsoportjához kerül, amelyek alapértelmezett módon, a megyeszékhelyeken működnek. Ezzel szemben a régóta ismert 104-es szám közvetlenül az utóbbi irányítócsoportokhoz kerül. Ez az egészségügyi segélykérés közvetlen lehetőségét biztosítja, ahol e téren szakképzett, és sürgősségi eljárásban tapasztalt mentődolgozók fogadják egyből a megkereséseket és alkalmaznak kikérdezési protokollt. Az általuk feltett kérdések kivétel nélkül azt a célt szolgálják, hogy felelősségteljes, a beteg érdekét szolgáló mentést hozhassanak létre. El kell, hogy döntsék az információk alapján, milyen sürgős a feladat, melyik ellátó szerv kompetenciájára tartozik, ill. ha a mentőkhöz, akkor milyen szintű mentőegység szükséges az adott esethez.

Tekintsük végig, milyen mentőegységek léteznek:

  • Mentőgépkocsik: Ápolói és gépkocsivezetői feladatokat ellátó mentődolgozók teljesítenek rajta szolgálatot, egyszerűbb eseteket látnak el, de az újraélesztéshez szükséges tudással és eszközökkel is rendelkeznek. Mostanáig  megkülönböztettek eset- és roham mentőgépkocsit, azonban a mentőorvosok és mentőtisztek kompetenciájának határai nagymértékben elmosódtak, így a mentőtisztek bizonyos  orvosi beavatkozásokra  kompetenciát szerezhetnek, amelyeket szigorú protokollok mentén a szakma szabályainak betartásával alkalmazhatnak, így lehetőség van a legbonyolultabb esetek ellátásának megkezdésére a segélykocsi (szakkifejezés, ami jelenthet mentőorvosi kocsit, akár mentőhelikoptert is, amelyeken a legmagasabb végzettségű szakorvosok teljesítenek szolgálatot) megérkezéséig.

 

  • Mentőhelikopterek: Olyan esetekben, amikor mentőhelikoptert küldenek, mérlegelni kell a közlekedési adottságokat, vagyis hogy a helikopternek legyen elég helye a leszálláshoz. Felszerelése a legbonyolultabb esetek ellátását biztosítja. Éppen a jellegéből adódóan, atraumatikus (= trauma nélküli), időben rövid célintézetbe való szállítást tud biztosítani.

mento3

  • Mentőmotorok/ mentőrobogók: Kiküldése a földrajzi körülményektől függ, egy zsúfolt városban pl. egy mentőgépkocsinál előbb tud a helyszínre érni, így előbb megkezdődhet a beteg stabilizálása. Általában turistaforgalomban, ill. autópályákon játszik jelentős szerepet.

 

 

 

 

  • mento4Mobile Intensive Care Unit (MICU): A MICU tulajdonképpen egy mozgó intenzív osztály. Szerepe kifejezetten speciális, intenzív ellátásra szoruló betegeket szállít egészségügyi intézmények között.

 

 

 

 

  • mento5Koraszülött mentők: kivétel nélkül koraszülöttek mentésére és szállítására specializálódott kocsi. Perinatális (=születés időszaka körüli), intenzív ellátást biztosít.

 

 

 

 

 

  • mento6Tömeges baleseti egységek: régiónként egy-egy található belőlük. Megtévesztő elnevezése ellenére nem betegellátásra specializálódott kocsi, hanem nagy mennyiségű sérült, ill. beteg ellátásához szükséges anyagokat és eszközöket szállít a helyszínre, emellett a felszerelés részét képező ágy és osztályozó-fektető részleg kialakítását teszi lehetővé. Ezeken felül a kárhelyen bevetési-távközlési pontként is képes funkcionálni.

 

 

 

  • mento7Mentőorvosi- mentőtiszti kocsik (MOK, MTK): rendszerük mostanában van kiépülőben. MOK üzemel többek között Balatonfüreden is, de az egész rendszer csak most kezd országossá válni. Általában egy combi típusú személygépkocsi, melyben 2 személy számára van hely. A fennmaradó üres helyen pedig nagy részben tartalmazza egy rohamkocsi felszerelését. A feltételezetten súlyos esetek ellátását végzi, azonban a beteget a helyszínre irányított mentőgépkocsi tudja csak elszállítani. A MOK, ill. MTK szakorvosa, ill. mentőtisztje a szükséges felszereléssel akár át is ülhet a kiérkezett mentőgépkocsiba, és el is kísérheti a beteget az intézménybe. Más esetekben segélykocsiként vesz részt az ellátásban. Ilyen például, amikor a kiérkező mentőgépkocsi személyzete olyan esettel szembesül, ami meghaladja a mentőegység kompetenciaszintjét.

Egy mentődolgozót rengeteg megpróbáltatás ér. Szembe kell néznie, nem kis pszichés terhelésként élet és halál harcával, gyors és felelős döntéseket kell hoznia, ha hívják, azonnal mennie kell. Az OMSZ munkatársai kemény fizikai munkát végeznek, és számtalan biológiai veszélynek is kitettek. Nap mint nap csatákat kell vívniuk dühöngő családtagokkal, vagy éppen egy tudatmódosított, agresszív beteggel. Ez a hivatás az egyik legtöbb testi és lelki megpróbáltatással jár, még sincs igazán nagy társadalmi megbecsültsége.

A mentőállomás udvarán történt személyes beszélgetéskor többen elmondták, hogy munkájuk nehézségei közé tartozik egyrészről a társadalmi megbecsültség hiánya, a rendkívül alacsony fizetés, ami mellett legtöbbször mellékállásokat kell vállalniuk a család eltartásához. Másrészről szívüket a legjobban nyomasztja: a bizonytalan jövőkép. Ha valaki esetleg képtelen lesz majd jelenlegi feladatait ellátni, nem fog tudni máshová elhelyezkedni. Ha egy vonuló mentődolgozó nem tud már vonulni, nem biztos, hogy részt tud venni a mentésirányításban, és egy kiégett mentésirányító nem biztos, hogy alkalmas lenne vonulásokra. Emellett egy idősödő, 60 év feletti dolgozónak is ugyanúgy meg kell felelnie a szigorú követelményeknek, mint a fiatalabb kollégáinak.

Az Országos Mentőszolgálat munkáját részben mi is megkönnyíthetjük felelősségteljes viselkedéssel.

Kerüljük el az olyan eseteket, amihez mentőt kell hívni hozzánk.

Legyünk megfontoltak, ne fogyasszunk mértéktelenül alkoholt. Tóta Tamás kiemelte, hogy a drogok nem csak tudatmódosító, „őrjítő” szerek lehetnek, hanem kifejezetten halálos mérgek is. Hatásuk, erősségük, töménységük, mellékhatásaik általában nem csak ismeretlenek, hanem kiszámíthatatlanok is, így mindenképpen tartózkodjunk bárminemű drogfogyasztástól.

Vigyázzunk magunkra a közlekedésben gyalogosként, kerékpárosként és gépjárművezetőként egyaránt, valamint sport tevékenység közben, kiránduláskor és otthon is.

Ne riasszunk indokolatlanul, de ha mégis mentőt kell hívnunk valakihez, pontos információ átadásával tegyük azt. Ne feledkezzünk meg a mentők kiérkezéséig a beteg/sérült felügyeletéről és az alapfokú elsősegélynyújtásról sem.

Úgy érzem, mindenki nevében tartozunk egy köszönettel az Országos Mentőszolgálat dolgozóinak, akik kánikulában, hóban-fagyban, esőben, szélben magukra kapják piros kabátkájukat, és 0-24 órában segítenek minket önzetlen munkájukkal, ha baj van. Segítenek, támogatnak, harcolnak, reményt adnak. Ők a mi hétköznapi hőseink.

A cikk létrejöttéért külön köszönet Dr. Onódi Líviának, a Közép-dunántúli Régió igazgatójának és Tóta Tamásnak, a Veszprémi Mentőállomás vezető mentőtisztjének.

Írta: Kolonics Mária Veronika, Lovassy László Gimnázium, Veszprém

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?