Halló, mentők? II., avagy BÚÉK a mentőállomáson

Ma, a technika világában, ha valaki meg akar tudni valamit egy dologról, beírja böngészőbe, és addig keres információkat, amíg úgy nem érzi, elegendő ismeretet nem szerzett a témában. Ilyenkor az ember elégedetten becsukja a megnyitott lapot, és jóleső érzéssel hátradől. Ha azt állítanánk, hogy manapság már mindent meg lehet ismerni így, füllentenénk. Füllentenénk, hisz vannak dolgok, amiket nem lehet akár több órás böngészéssel sem megismerni és a kizárólag a médián keresztül közölt információk alapján megítélni. Ilyen az Országos Mentőszolgálat dolgozóinak munkája.
2015. utolsó napján, Szilveszter éjszakáján egy régi vágyam teljesült, mert lehetőségem nyílt egy műszaknyi ideig megélni a mentődolgozók mindennapi életét, és egy éjszaka erejéig magamra ölteni a jól ismert piros egyenruhát, amelyről sárga csíkok verik vissza a lámpák ráeső ezernyi fényét.

Az OMSZ mentődolgozói tizenkét órás műszakban dolgoznak. A nappali műszak reggel 7-től este 19-ig, az éjszakai 19 órától hajnali 7-ig tart. A műszakok elején a mentőgépkocsi-vezetők kötelezően ellenőrzik a mentőautó felszereltségét, felkészítik az új műszakra.

A mentésirányítók a térinformatikával, kikérdezési protokollal, és döntéstámogatási rendszerrel rendelkező számítógépes íróasztalok mögött fogadják a segélykérő hívásokat, és döntik el, melyik mentőegységet küldik el az adott feladat ellátására. Feladatuk bonyolult, hiszen gyorsan kell rendkívül felelősségteljes döntéseket hozniuk.

Amíg nincs riasztás, addig a mentőegységek munkatársai egy közös kis helyiségben várakoznak, ahol van internetkapcsolat, TV, fotelok, kanapék. Ezen kívül van egy pihenőszoba, ahol – a kórházi ügyelethez hasonlóan- aludni is lehet.

Este hétkor érkeztem meg a Veszprémi Mentőállomásra. A mentésirányítók Falus Áron, Orosz Péter és Somlai Artúr voltak, és az állomáson három mentőegység várta a riasztásokat. A várakozószobában a mentőegységek dolgozóival, Juhász Gábor mentőtiszttel, Bencsik Ákos, Gruber Szabolcs, Sipos Sándor mentőszakápolókkal, és Dombrády Árpád, Szalmási András, Szilágyi Róbert gépkocsivezetőkkel együtt kíváncsian vártam az este történéseit.

19 óra tájékán megérkezett az első riasztás, majd utána további riasztásokat is kapott a csapat:

 mentok_2_1

19:00 körül:              Az este első riasztása. Erősen ittas személy, egy veszprémi lakótelepi ház előtt, személyi iratok, pénz, lakáskulcs nélkül, a kihűlés kezdeti szakaszában. A beteg a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályára (SBO) került.

20:00 körül:              Riasztás 12 éves, ittas személyhez. Az érintettet puszta kézzel leütötték, közel egy percig eszméletlen volt. A bántalmazás azért történt, hogy elvegyék a sértettnél lévő pezsgőt. A leütés után a beteg többször hányt, agyrázkódás gyanújával szállították a veszprémi kórház Baleseti Sebészeti Ambulanciájára (BSA), végül a Gyerek SBO-ra került.

22:35:                        Első vonulás, amin részt vettem. „Nagy a baj”. „Ittas fejsérülthöz” kértek mentőegységet Várpalotára.

22:45:                        Kiértünk a helyszínre, ahol már kint volt a rendőrség és a Várpalotai Mentőállomás esetkocsija, melyben a fiatal hölgyet ellátták, aki cseppet sem volt ittas. Párja felkapta, és elesett vele. A lány az arcán sérüléseket szerzett, homloka felrepedt, nyelvét elharapta, agyrázkódást szenvedett. A beteget felvettük és sebellátás után a Veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház BSA-ra szállítottuk.

23:45:                        Elhagytuk a kórházat.

23:48:                        Visszatértünk a mentőállomásra, ahol kiderült, hogy egy másik mentőegységnek is akadt ellátandó feladata.

22:37:                        A fenti mentőegységet riasztották: lakótelep, lakástűz. A helyszínen: tűzoltók, rendőrség, katasztrófavédelem. Mire a mentőgépkocsi kiért, a tűzoltók erkélytüzet oltottak a második emeleti ingatlanban, ami átterjedt a szomszéd erkélyre is. A katasztrófavédelem evakuálta a lakókat. Személyi sérülés nem történt. A tűz okozója valószínűleg petárda lehetett, ami begyújthatta az ott lévő gyúlékony tárgyakat.

23:10:                        Az utóbbi feladatot ellátó mentőegység menet közben új feladatot kapott: 15 éves, aluszékony, ittas fiú, egy veszprémi szórakozóhely előtt. Saját hányadékában feküdt. A fiatalembert a kórház gyerekosztályára szállították.

24:00:                        Nem érkezett riasztás, így a csapat tagjaival meghallgattuk a Himnuszt, utána pedig alkoholmentes, illetve gyerekpezsgővel koccintottunk.

0:27:                          Egy Veszprém közelében fekvő településre szólt a riasztás. Egy lelki válságban lévő fiatalember felöntött a garatra, és összetört pár műanyag tárgyat otthon. Személyi sérülés nem történt, a fiatalember sürgősségi ellátást nem igényelt, az estet átadtuk az orvosi ügyeletnek.

1:30:                           Visszaérkezés a mentőállomásra.

2:30 körül:                 A Zirci Mentőállomás megerősítést kért. Egy mentőegység elindult, de szükségtelenné vált, így visszafordult.

2:45 tájékán:             Riasztás érkezett. Egy Herend melletti településen állítólag dulakodás tört ki, és „leharapták egy ember ujját”. Hosszas keresgélés után megtaláltuk a címet, ahol a kint lévő rendőrök informáltak minket arról, hogy kisebb verekedés történt, és senkinek nem harapták le az ujját, csak az ittas érintettek belenyúltak egymás szájába, és enyhén megharapdálta az egyik személy a másik ujját.

3:19:                           Visszaérkeztünk a veszprémi mentőállomásra, ahol megtudtuk, hogy egy másik egységnek is volt egy majdnem hasonló kimenetelű riasztása:

2:50:                          Vonulás egy veszprémi szórakozóhely elé, egy ittas nőhöz, aki állítólag „nagyon rosszul van”. A mentőegység a kiérkezésekor nem talált a leírásnak megfelelő beteget, sőt nem találkozott egyetlen beteggel sem, így visszatért az állomáshelyre.        

A műszak végén:   Sor került a szokásos hónap végi tankolásra, így egyedül csak így nyílt alkalmam rohamkocsira szállni, mivel a műszak alatt kizárólag csak esetkocsik kaptak riasztást.

mentok_2_3

A Szilveszter esti műszak idén viszonylag nyugodt volt, nem szólt állandóan a csengő. Ez az állapot nem tükrözi azokat a hétköznapokat, amiken emberek vesztik életüket, tömegbalesetek történnek, órákig történő reanimációkat hajtanak végre. Tanulsága azonban ennek az esetének is volt.

Megnyugtató, hogy Veszprém lakossága – különösen ifjúsága- az idén szilveszterkor nem esett túlzásokba az alkoholfogyasztás terén, és mindössze két fiatalkorút kellett kórházba szállítani ilyen tekintetben. Kedvező az is, hogy kábítószer hatása alatt állóhoz sem kellett mentőt hívni. Pirotechnikai eszközzel sem történt személyi sérüléses baleset, és közlekedési baleset miatt sem történt riasztás. Öngyilkosság szintén nem történt.

Elgondolkoztató viszont az, ami most is bebizonyosodott, hogy mennyire nem mérlegeljük egy helyzet súlyosságát, nem közlünk pontos információkat, hisz egyáltalán nem mindegy, hogy valakit megharapdáltak, vagy leharapták az egyik ujját. Az sem mindegy – bár nem áll kapcsolatban a szilveszterrel- hogy egy iskolai baleset elszenvedésekor milyen információt adunk a mentő kihívásakor, mert nem mindegy, hogy milyen kompetenciaszintű mentőegységre van szükség. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt sem, hogy vigyázzunk magunkra és egymásra is.

A mentők feladatain tehát egy kis odafigyeléssel mi is könnyíthetünk.

Megkönnyíthetjük azoknak az embereknek a munkáját, akik az ünnepekkor

is ahelyett, hogy otthon a családjukkal lennének, vagy akár barátaikkal ünnepelnének, készenlétben vannak, és ha kell, megtesznek mindent az emberek megmentéséért. A megpróbáltatások és nehézségek ellenére kedvesek, nyitottak,

segítőkészek, és mindenhez a lehető legpozitívabban állnak hozzá. Néhányan csevegve, néhányan a TV előtt bágyadtan bóbiskolva, vagy álmukból keltve ugranak talpra, magukra öltik a szép piros egyenruhát, és süvöltenek, villognak, ha kell, szirénáznak még a december 31-ről január 1-re virradó éjszakában is. De ők ezt teszik nappal, hétköznap, vagy akár karácsonykor is. Mindezt önzetlenségből és szeretettel, hiszen ők igazi, piros csomagolásba bújtatott, szárny nélküli őrangyalok.

A cikk végén szeretnék köszönetet mondani Dr. Onódi Lívia főorvosnőnek, az

OMSZ KDR igazgatójának, aki engedélyezte, és megadta nekem a lehetőséget,

hogy szilveszter este a történések aktív résztvevője lehessek, valamint Tóta Tamás állomásvezetőnek, hogy hozzájárult mindehhez.

Külön köszönet Bencsik Ákosnak, Dombrády Árpádnak, Gruber Szabolcsnak, Juhász Gábornak, Sipos Sándornak, Szalmási Andrásnak és Szilágyi Róbertnek, akik kedvességükkel, odafigyelésükkel felejthetetlenné tették számomra ezt az éjszakát, személyükben csodálatos embereket ismerhettem meg, és tizenkét órára egy lenyűgöző csapat tagja lehettem.

Írta: Kolonics Mária Veronika, Lovassy László Gimnázium, Veszprém

A mentőhívás protokollja itt érhető el!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?