Az Asztma

Avagy a hörgők harca az élethez nélkülözhetetlen levegőért

                Rohanó világban élünk, melyben környezetünk megannyi hatása ér bennünket nap mint nap. Kivételesen álljunk meg egy percre! Nézzünk körbe, mennyi veszély leselkedik ránk, s szervezetünkre! S nem, itt nem estlegesen a közlekedés veszélyeire gondolok, vagy éppen egy rablótámadásra, hanem a szemmel nem, vagy csak alig látható aljas támadókra. Vegyük csak alapul a mondhatni legegyszerűbb, legmindennapibb tevékenységünket: a légzést. Milliónyi idegen részecskét juttatunk testünkbe mindenegyes levegővételünkkor. Többek között baktériumokat, vírusokat, polleneket, porszemek százezreit, sőt, például az utcán sétálva különböző vegyi anyagok molekuláit. Legtöbbünkbe észrevétlenül áramolnak, még csupán kisebb problémát sem okozva e sereg apró katonái, ami rendjén is van így. De mi történik, ha szervezetünk úgymond védelmi rendszere túl érzékeny? Ha ártalmatlan látogatók is heves reakciót váltanak ki sejtjeinkben? Ekkor beszélhetünk allergiás betegségekről, illetve egyes esetekben azok legösszetettebb, legalattomosabb és hosszú ideig tartó fajtájáról, az asztmáról.

Viszonylag sűrűn hallhatjuk ezeket a kifejezéseket, de véleményem szerint csak kevesen tudják, pontosan mit is jelentenek, vagy egyáltalán mi a különbség egy allergiás illetve egy asztmás beteg között. Először is szeretném leszögezni, hogy a következő cikkben nem az a célom, hogy a betegség tudományos, orvosilag az utolsó betűig pontos leírásával „untassam” a kedves olvasót. A szaklapokat úgysem tudnám túlszárnyalni. Erre csupán egy rövid kitérőt szeretnék szánni a szélesebb látókör érdekében. Inkább felhívni szándékozom a figyelmet arra, hogy mik a teendők ilyen problémával küzdők számára, s felnyitni a szemét mindazoknak, akik úgy vélik, hogy azért, mert ők „betegek” nem adathat meg nekik egy gyönyörű, s teljes élet.

Tehát, ha definiálni próbálnánk, akkor az asztma egy olyan krónikus (legtöbbször véglegesen nem gyógyítható) tüdőbetegség, amit a légutak gyulladásos állapota okoz. A tüdőhörgők túlérzékenyek, s a különböző ingerekre gyors beszűküléssel válaszolnak. (Pl. allergének, füst, vírus, hideg levegő). Maga a szó görög eredetű, s „szűkmellűséget” jelent. A hörgők szűkülete, érdekes mód, főleg a kilégzést nehezíti, ugyanis a mellkasban a nyomás megnő, és emiatt a hörgők előbb elzáródnak.  Így a tüdőből nem tud távozni a levegő, ami oxigénhiányos állapotot idéz elő, s a beteg úgy érzi, nem kap levegőt. A legjellegzetesebb tünetei:

–          Gyorsuló vagy nehezebbé váló légzés, zihálás

–          Gyakori köhögés, elsősorban éjszaka, de fizikai és lelki (pl. stressz) terheléskor is jelentkezhet

–          Mozgás során gyengeség érzése, az illető fáradékony, hamar érez kifáradtságot. Továbbá mozgás során tapasztalható felgyorsuló, rövid légzés vagy sípoló légzés.

–          Mellkason szorító, nyomó érzés

–          Alvászavarok

–          Meghűléses, hosszan tartó hurutos tünetek

 

A tünetek az egészen rövid pár perces légzészavaroktól a hosszabb rohamokig változhatnak, egyénenként és helyzetenként. Időnként „eltűnnek”, csillapodnak, ekkor beszélhetünk afféle nyugalmi vagy tünetmentes időszakról, amely után visszatérnek a panaszok. A legkritikusabb időszak általában a tavasztól-őszig terjedő pollenszezon, ugyanis az allergénekre adott kóros immunológiai reakciókifejezetten izgathatja a beteg tüdő-nyálkahártyáját, hörgőit. Ekkor kell a leginkább odafigyelni mindennapjainkra. Az asztma ugyanis mérsékelhető, illetve tünetmentesíthető a ma használatos gyógyszerekkel. A megfelelő kezelés megakadályozza a betegség súlyosbodását, és romlását lelassítja. Amennyiben Ön is ebben a betegségben szenved, jó, ha tudja, hogy minden egyes allergénnel való találkozás súlyosbíthatja az állapotát. A kezelésnek egyik fontos részéhez tartozik ezen allergének illetve a különböző provokatív tényezők elkerülése. A leggyakoribbak:

–          Fertőzések: vírusok, meghűlés, influenza

–          Megerőltető fizikai aktivitás, főleg gyermekeknél

–          Dohányzás

–          Időjárás: hideg, hőmérsékletváltozás

–          Allergének: pollenek, házipor, állati szőrök, penészgomba-spórák, ételek

–          Por

–          Kemikáliák

–          Gyógyszerek: ibuprofen, aszpirin, beta-blokkolók, stb.

–          Stressz

aszt  Kezelés során az elsődleges cél a hörgőgörcs és a gyulladás megszüntetése. A legfontosabb hatóanyagok az inhalációs szteroidok. Ezek az asztma alapját képező –sokszor allergiás eredetű- gyulladás csökkentésére, illetve ezzel együtt a tünetek megelőzésére alkalmasak. A mai modern asztmakezelés alapját jelentik. Továbbá a kiegészítő kezelések közül a legjelentősebb talán a hörgőtágító gyógyszer, amely belélegzéssel közvetlenül a tüdőbe juttatható, s másodpercek múlva hatni kezd. Egy-két perc alatt megszünteti a fulladás érzését, hatása pedig 4-5, sőt a legújabbak esetében akár 12 órán át tart. A gyógyszerezés a kezelőorvos által számos körülményt figyelembe véve egyénre szabott.

Érdekesség, hogy egy nemzetközi világnapot is szenteltek ennek a közel 300 millió embert érintő betegségnek, amely minden év májusának első keddje. Az eseményt a Világmozgalom az Asztmásokért (GINA) nevű szervezet globjavasolta és kezdeményezte1998-ban. A nap célja, hogy rádöbbentse az embereket ezzel a betegséggel kapcsolatos problémákra és bajokra, melyek az érintettek életét a leghétköznapibb módokon érintheti, valamint szeretnének tájékoztatást nyújtani a gyógymódokról, és buzdítani az embereket az orvosaikkal való rendszeres konzultálásra. Ennek fontosságának kifejezetten szemléletes példája lehet, hogy néhány évtizede még naponta vitt ügyeletekbe szirénázva a mentő súlyosan fulladó, asztmás rohamban szenvedő beteget, ma már viszont olyan gyógyszerekkel rendelkezünk, melyek helyes és kontrollált használata esetén ilyen súlyos állapotba került beteggel ritkán találkoznak orvosaink. A világnap támogatói az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egyesült Államok Nemzeti Légzési és Keringési Tudományos Intézete (NHLBI).

Cikkemet azzal kezdtem, hogy a „beteg” is élhet teljes életet. Nos, úgy tartom, aki akarja a sikert, annak gyakrabban megadatik, bármilyen sorshelyzettel is legyen megáldva. Ha nem hisznek nekem, az alábbi példák talán igazolják majd az állításomat. Nem mindegyikük mai, mégis kellően példázzák azt, hogy az asztma nem szükségszerűen korlátozza valakinek a pályafutását. Lássuk, mi lehet egy asztmásból!

Híres író/ újságíró:

  • Marcel Proust (1872-1922)
  • Joseph Pulitzer (1847-1911)

Híres zeneszerző:

  • Antonio Vivaldi (1680-1743)
  • Arnold Schönberg (1874-1951)
  • Ludwig van Beethoven

Világhírű zongoraművész:

  • Arthur Rubinstein (1887-1982)

Ismert filmrendező:

  • Martin Scorsese (A “Taxisofőr”, a “Nagymenők” és “A rettegés foka” című filmek rendezője)

Nobel-békedíjas amerikai elnök:

  • Theodore Roosevelt (1858-1919)

Orosz cár:

  • (Nagy) Péter (1672-1725)

Olimpiai bajnok:

  • Mark Spitz – 1972. München, úszás: 7 arany
  • Tom Dolan – 1996. Atlanta, úszás
  • Sylvie Bernier – 1996. Atlanta, műugrás
  • Jackie Joyner-Kersee – 1992. Barcelona és 1996. Atlanta, atlétika

Továbbá ugyancsak ezzel éltek együtt:

  • Leonard Bernstein – karmester,
  • Elizabeth Taylor – színésznő,
  • Charles Dickens – író,
  • John F. Kennedy – az Egyesült Államok 35. miniszterelnöke
  • Zala György – kétszeres olimpiai bronzérmes (1992 és 1996), négyszeres világbajnoki ezüstérmes sportoló.
  • Charlotte Coleman -brit filmszínésznő (1969-2001)

Egy-két mai példa:

  • P!nk – amerikai énekesnő
  • Diane Keaton – amerikai színésznő
  • Sharon Stone – amerikai színésznő
  • Király Viktor – magyar énekes

Nekem is személyes kötődésem van az imént említett egészségügyi problémához. Végezetül, ha megengedik, elmesélném „hogyan lettem asztmás”, illetve „milyen is egyáltalán asztmásnak lenni”, remélve, hogy személyes tapasztalataim mások segítségére is lehetnek. Az asztma jóformán bármelyik életkorban előbukkanhat az érintetteknél. Állítólag nagyobb eséllyel jelentkezik azoknál, akik családjában volt már ilyen beteg. Rájuk mondhatjuk, hogy örökölt hajlamuk van rá. Minél korábban bújik elő valakinél, annál nagyobb az esély arra, hogy „kinőheti” az illető. Az eddigi tapasztalatok alapján gyermekkorban jelentkezik leggyakrabban (sőt a leggyakoribb krónikus betegségnek számít ebben a korosztályban), azon belül is 3 év körüli korban.

Nos, ez az én esetemben nem így volt. Visszagondolva, a legelső jelek hetedik osztályos koromban tűntek fel, amikor a tanév őszi időszakában teljesen hétköznapi módon sikerült megfáznom. Minden úgy kezdődött, mint egy szimpla náthás betegség esetén, csakhogy hosszú idő múlva sem múltak el a tünetek, főként, ami a köhögést illeti. Egyik éjszaka aztán légszomj fogott el, s felriadva álmomból levegő után kapkodtam, ami végül görcsös, rohamszerű köhögésbe torkolt. Éjszakáról éjszakára fokozódtak a tünetek. Már az egyszerű levegővétel is nehézkessé vált, s éles, sípoló hang kísérte, elaludnom pedig szinte képtelenség volt. Édesanyám mindvégig virrasztott mellettem, forró, mézes teát készített nekem, s a házi gyógymódok megannyi fajtájával próbált segíteni rajtam. Kínszenvedéssel teli időszak volt, de egyszer csak véget ért. Akkor még arra gondoltunk, hogy bizonyára a nátha szövődményei felett sikerült győzelmet aratnunk. Minden visszatért a rendes kerékvágásba. Egész sokáig tünetmentes korszak következett, mígnem nyolcadik osztály egyik testnevelés óráján eddigi életem egyik legrémisztőbb eseményét élhettem át. A bemelegítő köröket futottuk. Talán a második vagy harmadik körnél járhattam, amikor először enyhe, apró köhögés fogott el, majd hirtelen ez átcsapott kíméletlen rohamba. Az összes erőmmel azon voltam, hogy valami módon levegőhöz juthassak, de úgy tűnt minden erőfeszítés hiábavaló. Térdre rogytam. A tanárnő feleszmélve, hogy komoly lehet a gond odasietett hozzám, próbálta kipuhatolni, hogy mi történt, esetleg van-e gyógyszer nálam, ami segíthet, de látva, hogy válaszadásra képtelen vagyok, inkább csak nyugtatni próbált, illetve instruált, hogy próbáljam meg lassan kifújni a levegőt. Szavainak legtöbbje elúszott a fülem mellett, de mégis a lényeg eljutott hozzám: lassú, nyugodt légzés bármi áron. Ijesztőnek tűnt a gondolat, hogy a már így is oly kevésnek tűnő levegőmből még inkább arra törekedjek, hogy kifelé fújjak a szabadba. Sokkal logikusabbnak éreztem, hogy valahogy magamhoz vegyek oxigént, de hallgattam a tanárnőre. Végtelennek tűnő, küzdelmes percek sorozata volt. Talán a legjobban embert próbáló feladat legyőznünk a saját szervezetünket. A többiek elmondása szerint nyaki ereim erősen megduzzadtak, ajkaim kékes árnyalatúvá váltak, arcom pedig szürkés színűvé. Berendelve édesanyámat azonnal a kórházba küldtek. Odaérve kaptam gyógyszert, s injekciót, majd néhány kérdést követően „rutin vizsgálatok” következtek: légzésfunkciós vizsgálat (ez egy spirométer nevű készülékkel történik, amely a légzés paramétereit képes definiálni a szakorvos számára), illetve allergiavizsgálat. Majd a doktornő közölte a diagnózist: a gyermek asztmás. Ha úgy vesszünk, valamilyen szinten lehetett számítani rá, hogy előbb vagy utóbb nálam is felbukkan majd ez a betegség, hiszen édesapám már kisgyermek kora óta ebben szenved. A doktornő továbbá elmondta mire kell ügyelnünk, valamint több gyógyszert is felírt:so egyet, amelyet mindig kell szedni (tünetmentes időszak sem képez kivételt ez alól), egyet, amelyet gyenge légúti irritáció esetén kell alkalmazni, egyet pedig erős roham esetére. Az életmódbeli intelmek között szerepelt, hogy lehetőleg minden porfogót el kell távolítani a közelemből (többek között a plüss figurákat is, amely be kell hogy valljam, érzékenyen érintett), takarítanom nem javasolt, intenzív, megerőltető testmozgás nem javasolt, dohányozni tilos (bár ez engem nem igazán érintett, hiszen azelőtt sem cigarettáztam), szellőztessünk sokat, s töltsek minél több időt a szabadban. Ezen túltörekedjünk az allergének kizárására, nyugodt, stresszmentes életre, pollenidőszakban pedig nagy hangsúlyt fektessek az immunrendszer erősítésére.

Azóta három év telt el, s remekül érzem magam. Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg az elmúlt évek során, akik mindannyian egy boldog, kiegyensúlyozott és legfőképp egészséges lányt láttak bennem. A titok nyitja, hogy nem szabad engedni, hogy a betegség elhatalmasodjon felettünk. Mi irányítunk. Mi döntjük el, hogy az élet szépségére koncentrálunk, vagy pedig hagyjuk, hogy feleméssze mindennapjainkat az elénk kerülő akadály puszta gondolata. Hiszen a betegség nem más, mint a megannyi próbatétel közül egy, amely legyőzése nélkülözhetetlen a boldogság eléréséhez.

Komora Berill Fanni, 11.D

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?