2016. február 9. Biztonságos Internet Nap – 1. cikk

int1

Kell-e anyáéknak félteni a gyereket a közösségi oldalaktól?

Mik is azok a közösségi oldalak? Talán a legidősebb korosztálytól eltekintve erre a kérdésre mindenki tudja a választ: egy olyan internetes felület, ahol az ember gyereke, regisztráció után, felveheti a kapcsolatot az ismerőseivel, barátaival, és megoszthat velük mindenféle tartalmakat: saját gondolatokat, idézeteket, zenéket, képeket, videókat, oldalakat stb.

Sajnos a közösségi oldal nem csupán egy, az életet kényelmesebbé tevő, technológiai vívmány, hanem egy veszélyforrás is, amint az a hírekből rendszeresen kiderül. Hallhatunk zaklatásról, zsarolásról és mindenféle visszaélésekről. Ezen konfliktusok közül nem egy durva traumákkal vagy akár öngyilkossággal végződött, így hát a szülők részéről teljesen jogos az aggodalom. Ugyanakkor, ha a fiatalokat kérdezzük a témában, a legtöbbjük, az esetleges kellemetlen tapasztalatok ellenére is kiáll a kedvenc oldala mellett, és nem kíván lemondani annak előnyeiről. Kell félteni őket?

A probléma alapja az, hogy a mai generációknak nem elég csak testi valóban jelen lenni egy közösségben, hanem a közösség igényli és szorgalmazza, egyenesen kényszeríti az egyént, hogy jelen legyen az interneten is. „Aki nincs fent facebookon, az nem is létezik.”

A gyerekek, fiatalok általában elég hamar megtanulják, hogyan kell használni az ilyen oldalakat, egymásnak is segítenek ebben; elsősorban nem a technológiai ismeretek hiánya jelenti a kiszolgáltatottságot.

A régi tanács „Ne állj szóba idegenekkel” ugyanolyan jól működik, mint a való életben, de ahogyan a fekete furgonban utazó napszemüveges is lehet, hogy csak útbaigazítást kér, úgy előfordulhat, hogy az ismeretlen, aki a közösségi oldalon megtalál minket, teljesen jó szándékkal viseltetik irántunk. Nem kell egyből gyanakodni, ha a városról kérdez ahol élünk, vagy az iskoláról ahová járunk, mert ha mondjuk ezt azzal indokolja, hogy költözni fog, akkor teljes mértékben lehetséges, hogy az igazat mondja. Bármilyen sok rémhírt is hallunk, az óvatossággal nem kell túllépni az egészséges racionalitás határait és megfosztani magunkat a spontaneitás örömeitől. Borzasztóan érdekes és mulatságos dialógusokat lehet folytatni egy középkorú svéd nővel, akinek munka közben nincs jobb dolga, mint véletlenszerűen beszélgetéseket kezdeményezni az ember gyerekével (a bankszámlaszámot meg nem muszáj megadni, ha azt kéri).

Jogos félelem az is, hogy az interneten valaki nem az, akinek mondja magát, de egy személy valós-ságáról könnyen meggyőződhetünk, ha személyesen kérünk megerősítést tőle. Ha nem ismerjük az illetőt személyesen, akkor viszonylag mindegy, kinek mondja magát, amíg nem valami fontos ügyről van szó. Az ilyesmit inkább telefonon érdemes intézni.

Egyébként a legnépszerűbb oldalakon be lehet állítani kéretlenként az ismeretlenektől érkező üzeneteket, így ez a probléma már csírájában elfojtható.

Alapvetően tehát nem az a lényeg, hogy az ember ismerős vagy ismeretlen emberekkel veszi fel a kapcsolatot; az ismerős és az ismeretlen emberek között is akadnak jó és rossz szándékúak. Sokkal fontosabb tudni eldönteni, kivel mit oszt meg az ember, és ennek milyen következményei lehetnek rá nézve. Mivel ebben a gyerekek értelemszerűen tapasztalatlanabbak, rájuk jelentik a legnagyobb veszélyt a közösségi oldalak.

Miután a gyerek regisztrált az oldalra, elkezdi megkeresni az ismerőseit és elsősorban velük tartja a kapcsolatot. Ezek között az emberek között is érheti agresszió – például a képek alá „kommentelt” otromba megjegyzések vagy üzenetben sértegetés –, de ez nem sokban tér el a gyerekek között megszokott olyan konfliktusoktól, mint a csúfolódás vagy kiközösítés –, de az is igaz, hogy az itt elszenvedett lelki sérüléseket sokan hajlamosak túlzottan is komolyan venni, mivel „le vannak írva”. Sok szülő ilyenkor hajlamos maga is a gyermeke védelmére kelni a felületen, de ezzel valójában legtöbbször csak nevetségessé teszi magát is és a gyerekét is. Jobb nem közbeavatkozni, nem a csemete szájába adni, mivel is vágjon vissza, hanem beszélgetni róla; nem szabad hagyni, hogy valaki lelki válságba kerüljön mások rosszindulata miatt!

A komolyabb veszélyhelyzetek, amikkel a legtöbb fiatal találkozik is, szexuális zaklatás vagy visszaélés.

Minden oldalnak megvan a maga etikettje, a népszerűbb oldalakon a pornográf tartalmak törlésre kerülnek (elég hamar), a veszélyesek üzenetben érkezhetnek.

Az emberek manapság többet beszélnek egymással facebookon, mint a való életben és ha az egyik fél célja a csábítás, akkor egészen egyszerűen megteheti, hogy küld magáról egy pikáns képet, amin például mezítelen. Amellett, hogy elég kellemetlen, amikor az ilyesmi nem váltja ki a kívánt hatást, az ilyen képek könnyedén zsarolás eszközévé válhatnak. Nevetséges lenne megtiltani bárkinek, hogy ilyen képeket küldözgessen, hiszen a „szíve joga”, és mivel az ilyesmiről úgyis a szülők szereznek tudomást legutoljára, alaptalan is lenne csak úgy mondogatni. A veszélyek tisztázása azonban egy, valószínűleg kissé kínos alkalommal, szót érdemel.

Ebbe a kategóriába tartozik az is, amikor valakit zaklatnak a közösségi oldalon. Ez az egyszerűbb esetekben megoldható egy szimpla letiltással. Ha valaki túl messzire megy, akkor nem szabad habozni, le kell tiltani. Persze előfordulhatnak speciális esetek, például ha a család egyik közeli ismerőse zaklatja a fiatal lányt. Az is lehetséges, hogy akit zaklatnak, egyszerűen túl jólelkű egy ilyen durva visszautasításhoz. Mind a két esetben – és az összes ilyen esetben – az a legfontosabb, hogy a szülők jó viszonyban legyenek a gyerekkel, és ne két tizenhárom éves barátnő próbálja kisilabizálni a jónak tűnő megoldást, hanem akár a rendőrség is megtegye a szükséges lépéseket.

Tehát, legyen szó a közösségi oldalak bármilyen veszélyéről, alapvetően nincs olyan egy sem, ami nem megelőzhető, vagy nem megoldható. A gyerekekkel el kell beszélgetni arról, hogy hogyan viselkedjenek a közösségi oldalakon és bármilyen kíváncsiak is legyenek, észre fogják venni, ha baj van. Nem szabad azonban túlzásba vinni az aggódást és beavatkozni a legkisebb ügyekbe, mert akár tetszik, akár nem, az embereknek ma már egy virtuális egyéniséget, egy profilt is fent kell tartaniuk!

int2

Heilig András, 11. A

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?