Egy kis pszichológia

„A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek.”

                                                                                                                         Wass Albert

Valóban ez vagyok én? Miért történik mindez velem? És mindezt én akarom magamnak? Vajon a többiek mit gondolnak rólam? Ebben a cikkben nem ezekre a kérdéseinkre fogunk választ kapni, hiszen ezeket mind-mind magunknak kell megválaszolnunk. Az elkövetkezendő sorokban viszont bepillantást nyerhetünk egy kamasz életébe pszichológiai szemmel.

Mi, akik a felnőtté válás küszöbén állunk, gyakran ellökjük magunktól szüleink simogató kezét, annak ellenére, hogy legbelül mindennél jobban vágyunk a szeretetre és az elfogadásra. Az évek előrehaladtával az egykor még félő kisfiú a testi és lelki változások hatására egy új korba, a kamaszkorba lép, melynek velejárója a határok kitapasztalása, a folyamatos ellentmondás, a lázadás és a vágy a nagybetűs életbe. Ennek különféle formáival találkozunk rokonaink ismerőseink által. Ebben a korszakban nagyon fontos a stabil családi háttér és a megbízható baráti kör kialakítása, tehát a középiskola, ahol kamaszkorunkat éljük, nem csak a lexikai tudás elsajátításában kap kiemelkedő szerepet, hanem az önismeretünk kialakítását is nagyban befolyásolja. Vajon miben állít más kihívást az új környezet, egy idősebb korosztály?

pszicho-2Cikkem folytatásához Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődéselméletét veszem alapul. A német születésű, Pulitzer-díjas, neves fejlődéspszichológus az emberi életet nyolc különböző szakaszra bontotta fel, amelyekben más-más konfliktusokkal kell szembenéznünk. Mindegyik szakaszhoz rendelt egy bizonyos életkort, mikor a legjellemzőbb az adott konfliktushelyzet, krízis. Viszont bizonyos élmények hatására az ember újra és újra végigjárhatja az eddig már megtett utat, tehát a korosztály megjelölése nem általános érvényű. Elmélete a freudi pszichoszexuális fejlődéselmélet gondolatmenetének továbbfejlesztése, miszerint jellemünk még felnőtt korunkra sem alakul ki teljesen, folyamatosan krízishelyzeteket él meg.

Erikson tanulmánya szerint a konkrét korszakainkban megélt konfliktushelyzeteket, majd a krízist (az új korszak beálltát) nagyban befolyásolja a mozgásterünk, ami serdülőkorunkban mindenképpen változásra kényszerül. Valójában a kisiskoláskor krízisét, a serdülőkor első konfliktusait az új környezet, a megváltozott körülmények okozzák, azaz a középiskola. Tehát az említettek alapján a középiskola feladata nem csak az ismeretek elsajátításáról szól, hanem saját jellemünk kialakításáról.

Éppen ezért az említett korszaknak Erikson a következő elnevezést adta: Identitás a szerepdiffúzióval szemben. Először is tisztázzuk a két fogalmat! Identitásnak nevezzük azt az állapotot, amikor az alany, jelen esetben egy kamasz, tisztában van képességeivel, és ennek tudatában rendelkezik egy megvalósítható jövőképpel. A szerepdiffúzió az identitás ellentéte, egy olyan állapot, mikor a serdülőkorú nem érez elhivatottságot semmilyen foglalkozás iránt, sőt nincs reális elképzelése saját jövőjéről. Most hogy tisztában vagyunk a korszakban lezajló folyamatok eredményességének fontosságával, könnyebb belátnunk, hogy az iskola életre nevel, célja az önbecsülés, és a reális önértékelés kialakítása, egy olyan tudás átadása, mely kellő alapot nyújt felnőtté válásunkhoz. Mindezek megléte, és a tény, hogy életünk során, a ranglétra négy alsóbb fokán már megvívtuk saját „harcainkat”, és kialakult bennünk először a remény, majd az akarat, később szándék, alsó tagozatban pedig a hatékonyság, elég éretté válunk, hogy saját lábunkra álljunk, meghozzuk egyéni döntésünket jövőnkkel kapcsolatban, és megkeressük helyünket a világban. Így megszületik bennünk a hitelesség. Megtanulunk hűek lenni saját magunkhoz, újabb célokat tűzünk ki magunk elé, melyek lehetnek akár köznapiak, akár tanulmányi célok, mind-mind egymásból fakadnak és egymást befolyásolják. Aprónak gondolt döntéseink is képesek egy olyan lavinát elindítani életünkbe, ami teljes világnézetünket megváltoztatja, és mindez nem csak erre az eriksoni korszakra vonatkozik. Ez imént említett döntések és az általuk okozott változások építik ki identitásunkat, mely nagyban meghatározza felnőtt énünket. Ezek a változások lehetnek tudatosak, a befogadás reménye érdekében, vagy lehetnek tudatlanok, egyfajta alkalmazkodás eredménye, hiszen egy kamasznak fontossá válik az, hogy milyennek tűnik mások szemében. Ennek a korszaknak négy kimenetele lehet, és itt nem csak az iskola, de a biztos családi háttér és a baráti környezetünk is nagy szerepet játszik.

  1. KORAI ZÁRÁS: amikor kínált mintákat veszünk át, a teljes önállóság hiányában foglalkozásként rendszerint szüleink hivatását választjuk. De korai zárásnak tekinthető-e, ha a szülők erőltetik a családi hagyományok átadását? Amennyiben a gyermeknek van elképzelése jövőjéről, semmiképpen nem beszélhetünk korai zárásról, hiszen kialakult identitása. Ebben az esetben csak idővel tudhatjuk meg, hogy a szülőknek igazuk volt- e vagy sem. Itt emelném ki a fontosságát a fiatalok egyéni akaratának tiszteletére, hiszen a ráerőltetett jövőkép nem tükrözi felnőttként gyermekünk identitását, és kudarcokba ütközhet a motiváció hiányában.
  2. MORATÓRIUMnak nevezzük az elkötelezettségek időbeli kitolását, amikor sikerélmények hiányában nem alakul ki az identitás, így az illető nem tudja elhelyezni magát a közösségben, ami körülveszi, ezáltal a társadalomban sem. Ennek az új társadalmi klíma is adhat motivációt, mert előfordulhat, hogy a fiatalnak akaratában sem áll jövőképet felállítani, hiszen manapság szakma nélkül sem halunk éhen.
  3. A SZEREPDIFFÚZIÓ a leggyakoribb jelenség a pályaválasztás előtt álló fiatalok között. Az identitás még nagyon képlékeny stádiumban van, könnyen alakítható, gyakran változik. Nagyban hatnak rá az alkalmi sikerélmények. Erre ugyanúgy hatással van a kamasz gyakori hangulatváltozása: egyszer elszánt, máskor ”gyáva”. Viszont fontos tudni, hogy a túlzott sikerélmény elvakíthatja abban, hogy melyik a neki való út.
  4. A fiatalok döntő többsége nincs teljesen tisztában azzal, hogy ki is saját maga, merre is tart a világban: azaz keveseknél érvényesül az IDENTITÁS ELÉRÉSE.

pszicho-1Ebben a korszakban minden egyes döntésünkkel az identitáskeresés útvesztőjéből próbálunk kijutni, ez a labirintus teljesen személyre szabott, nem lehet sémák szerint kijutni belőle. Mindenkinek más és más a célja, és különböző utat kell bejárnia az elérése érdekében. Ez az út nehézséget okozhat egy kamasz számára, mely a korszak velejáró problémáit hozza magával. Ilyenek a már ismert lázadás, ellentmondás, a megfelelésvágy, az érzelemkitörések. Ezek teljesen természetes dolgok, de sajnos a statisztikák szerint egyre több tizenéves menekül a függőséget okozó káros szenvedélyek mámorába, melyek nem csak a szellemi gyengeség jelei, hanem súlyos testi betegségek okozói is egyben. Viszont az esetek többségében ez nem jelent függőséget, hanem egyfajta megoldást, menedéket a hétköznapok problémái elől.

Életünket ez a labirintus fogja meghatározni, mint egy ujjlenyomat, olyan egyedi lesz, mindenkié teljesen különböző, de felfedezhetünk egymáshoz hasonlóakat is. Vajon hol? Természetesen a szüleinknél!

Rédei Mátyás

11/C

Források:

Internet:

Szakirodalom:

  • Carver, C. S., Scheier, M. F. (1998): Személyiségpszichológia. Osiris, Bp.
  • Cole, Michael, Cole, Sheila R. (2006): Fejlődéslélektan. Osiris, Bp
  • Erikson, Erik (1956). “The problem of ego identity”

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?