Növényvédő szerek és egészség II.: az vagy, amit megeszel?!

Az egészség fogalma meglehetősen összetett. Az egészség szó sok mindent jelenthet: sportos külsőt, betegségmentes életet, lelki kiegyensúlyozottságot, megfelelőnek tartott étrendet.

Azt, hogy mennyire vagyunk egészségesek, legnagyobb mértékben életmódunk (43%), majd genetikánk (27%), környezetünk (19%) és végül legkisebb mértékben az egészségügyi ellátórendszer (11%) határozza meg (OEFI).

A kiegyensúlyozott és toxikus anyagoktól mentes táplálkozás, illetve a dohányzás mellőzése két fontos tényező életmódunkban az egészség megőrzése érdekében.

Eredetük szerint az élelmiszerekben előforduló idegen vegyi anyagok az alábbiak lehetnek:

  • technológiai szennyező anyagok, pl. nitrazminok, transzzsírsavak, tisztító és fertőtlenítőszer maradékok
  • környezeti eredetűek, pl. ipari tevékenységből és közlekedésből eredő toxikus nehézfémek, túlzott mértékű műtrágyázásból eredő nitrát, poliklórozott szerves vegyületek,
  • állatgyógyászatban használt szerek maradékai,
  • növényvédő szer maradékok,
  • biológiai eredetű szennyezőanyagok, baktérium toxinok, mikotoxinok.furapitypang

Az emberi szervezet elsősorban közvetett úton, a táplálékláncon keresztül találkozhat a növényvédő szerekkel. A különböző hatóanyagú peszticidek toxicitása nagymértékben különbözik és a hatóanyagok lebomlása is növényi kultúránként eltérő lehet. Alapvető elvárás, hogy:

  • a hatóanyag minél tökéletesebben bomoljon le, hogy a kezelt termények ehető részében a szermaradékok (beleértve az aktív metabolitokat és bomlástermékeket) mennyisége a lehető legkisebb legyen
  • az élelmiszerek elfogyasztásával a szervezetbe jutó szermaradék még tartós bevitel esetén se legyen egészségkárosító.

A fogyasztók egészsége érdekében történik a szigorú engedélyezési eljárás, de az élelmiszert termelőknek is alapvető kötelessége, hogy a ökogazdásznövényvédő szereket az előírások szerint használják fel (adott növényi kultúrában, előírt dózisban és hígításban, megfelelő időpontban és időjárás mellett, stb.) és fontos betartani az úgynevezett élelmezési várakozási időt is. Az élelmezési várakozási idő egy – általában napokban megadott- időtartam, amelynek el kell telnie egy adott növényvédő szerrel végzett utolsó kezelés és a növény, növényi termék betakarítása, az áru felhasználása, forgalomba hozatala, fogyasztása, kereskedelmi feladása között.

Az élelmezési várakozási idő betartása egy biztosíték arra, hogy a termék ne tartalmazzon a megengedett növényvédőszer-maradék határértéknél (MRL) magasabb hatóanyag szintet.

Az MRL a növényvédőszer-maradék koncentrációs szintjének engedélyezett felső értéke, amelyet helyes mezőgazdasági gyakorlaton, valamint a veszélyeztetett fogyasztók védelméhez szükséges legalacsonyabb fogyasztói expozíción alapul.

Hazánkban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) éves monitoring program keretében, szúrópróbaszerűen, kockázatbecslés alapján vizsgálja mind az import, mind a hazai piaci, valamint termőhelyi minták növényvédőszer-maradék tartalmát.  A megengedettnél magasabb érték, vagy nem engedélyezett hatóanyag esetén a növényi termék nem értékesíthető, az a hatóságok által forgalmazási korlátozásra, zárolásra, adott esetben megsemmisítésre kerül és egyben a termelő, forgalmazó felelősségre vonása, bírságolása is megtörténik.

A NÉBIH a honlapján közzéteszi a kifogásolt termékeket. 2015. évben 4 (2 paprika, 1 uborka, 1 mangó), 2014-ben 3 (1 fejes saláta, 1 retek, 1 uborka) tartalmazott a honlap szerint a megengedettnél magasabb hatóanyag tartalmat. Több esetben fordult elő a nem engedélyezett hatóanyag detektálása, de általánosan elmondható, hogy a vizsgált minták 1, max. 2 %-a kifogásolható.

Az Európai Unióban működődik a RASFF (Rapid Alert System for Food and Feed) gyorsinformációs rendszer, amely értesíti, riasztja a tagországokat, az emberi egészséget veszélyeztető tételekről, így azok várhatóan nem kerülnek el a fogyasztóig.

Ha az egészség és a természetvédelem oldaláról nézzük, mi lenne, ha egyáltalán nem használnánk peszticideket?

Baj. Akár nagy baj is lehetne belőle.

Növényvédő szerek használata nélkül az élelmiszerekben megjelenhetnek például azok a mikroszkopikus gombák, melyek megfelelő hőmérséklet, oxigén, szubsztrátum és levegő páratartalom mellett toxint termelnek. Ugyanaz a gombafaj többféle mikotoxin egyidejű kékhörgőkszintetizálására is képes lehet, és egy adott mikotoxint pedig több gombafaj is termelhet. Az ember számára a legveszélyesebbek az aflatoxinok, az ochratoxinok, a Fusarium toxinok és a patulin. Az  Aspergillus flavus és az A. parasiticus termelte aflatoxin B1, például bizonyítottan humán rákkeltő.

Ha nem használunk peszticideket elszaporod(hat)nak olyan kártevők, amelyek képesek kiirtani a körülöttünk soklábúpókélő fákat, szőlőt, gyümölcsöket, növényeket. Megjelennek azok a növények, melyek nem őshonosak és kiszorítják a természetes növényzetet, sőt némelyik érintése pedig akár súlyos bőrtünetekkel is járhat. Nem lehet mindig és mindenhol kizárólag kaszálással, mechanikai úton megelőzni az allergén lágyszárú növények virágba borulását és pollenszórását sem.

A növényvédő szerek használatában azonban ott van a kisebb, nagyobb környezeti kockázat is, mely során a talaj, a víz, a haszon és vadállatok is veszélyeztettetek lehetnek, különösen érzékenyek a méhek. A környezet szennyezése közvetett úton pedig visszahat az emberek egészségére is.

A növényvédelem tulajdonképpen egyfajta medicina is.

Ha betegek vagyunk, a patikában kaphatunk gyógyhatású készítményeket gyengébb hatóanyagokkal, de ha nagyobb a baj, vényköteles készítményeket vásárolhatunk- természetesen orvosi vénnyel. Ugyan ez a helyzet a peszticidekkel is. A gazdaboltok polcairól beszerezhetünk különböző mindenki számára elérhető termékeket, de vannak vényköteles készítmények, melyek vásárlása kizárólag növényorvosi vénnyel lehetséges.

A szervezetünknek a rendszertelen, felelőtlen vagy éppen túlzott gyógyszerfogyasztás nem tesz jót. Ám ha nem lennének gyógyszerek, sok esetben nem maradhatnánk életben, életünk ma már elképzelhetetlen orvosságok nélkül.

Így nem csoda, hogy a termesztett növényeknek is az életben maradáshoz szükségük lehet gyógyszerre, ami adott esetben kockázatos, de felelősségteljes felhasználás mellett többet használ, mint árt. Így nemcsak a terméshozamokat növelhetjük, hanem megóvhatjuk élelmiszereinket, csakúgy, mint saját tulajdon egészségünket.

Ismert, hogy a sok embert érintő terhelés, a dohányfüst mennyi kémiai anyagot, köztük hány bizonyítottan rákkeltő anyagot tartalmaz, és ez milyen nagy egészségkárosító kockázatot jelent. 2010-ben dohányzással összefüggésbe hozható betegséggel fél millió beteget láttak el a magyar kórházakban (OEFI 2012.). Ha ezt összevetjük az engedélyezett növényvédő szer hatóanyagok ismert és ma még meg nem ismert egészségkárosító kockázatával nem biztos, hogy magasabb kockázati értéket kapunk.

Kérdés: használjuk-e akkor ezeket a vegyi anyagokat, féljünk-e tőlük, jobb lenne nélkülük?

Az egyre szigorodó növényvédőszer-engedélyezések, az egyre alacsonyabb megengedett növényvédőszer-maradék határérték és a laboratóriumi technika fejlődésével az egyre alacsonyabb kimutatási határ mind azt segíti, hogy egyre biztonságosabb élelmiszerek kerüljenek az asztalunkra.

A ma már elvárt megfontolt, szakszerű, körültekintő és környezetkímélő növényvédő szer felhasználással, integrált növényvédelem (agrotechnikai, fizikai, kémiai, biológiai, biotechnológiai eljárások egymást kölcsönösen kiegészítő alkalmazása, úgy, hogy a környezetre nézve káros szerek felhasználása a lehető legkisebb mértékű) alkalmazásával van esélyünk, hogy csökkentjük, elkerüljük a talajok, élővizek, hasznos élőszervezetek további pusztítását, szennyeződését is. Emellett pedig nyugodtan, félelem nélkül beleharaphatunk egy szép, nagy, piros almába. Egy régi, valószínűleg walesi eredetű közmondás szerint: “napi egy alma – az orvost távol tartja“, ám napi egy almától senki ne várjon csodát, az egészséges élethez ugyanis ennél többre van szükség.

 

Írta: Kolonics Mária Veronika, Lovassy László Gimnázium, Veszprém

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?