Génmódosított élelmiszer: a jövő kulcsa, vagy veszélyes játékszer?

gmo

GMO, azaz genetikailag módosított élőlény.

Ezen meghatározás alá esik minden olyan élelmiszer is, amelynek előállítása során az alapanyag genomját molekuláris genetikai eljárásokkal módosították.
A genetika szó hallatán az egyszerű halandó általában science-fiction szerű képekre asszociál, a valóság azonban ennél jóval prózaibb.

A folyamat megértése talán egy egyszerű példán keresztül a legszemléletesebb. A Hawaii szigeteken termesztett papaya évszázadokig remekül termett a tradicionális tenyésztési módszerek mellett is, amelyek képesek voltak megvédeni a növényt a betegségektől és az olyan környezeti viszontagságoktól, mint például a szárazság. Felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben miért is volt szükség géntechnika használatára. A negyvenes években a papaya termesztőknek súlyos problémával kellett szembenézniük: a gyorsan terjedő PRSV(papaya ringspot) vírussal, amely tönkreteszi a sejt ép termés létrehozására való képességét. A vírust a papayával táplálkozó rovarok terjesztik. A hagyományos módszerek (rovarirtók, a növény beoltása egy ugyanazon víruscsaládba tartozó, de enyhébb vírussal az immunitás kialakítása érdekében) mind csődöt mondtak. A kutatók azonban megtalálták a módot, hogyan tehetnék rezisztenssé a növényt. Tisztában voltak azzal, hogy ha a papaya DNS-e tartalmazza a vírus genetikai információjának meghatározott részét, védettséget nyer vele szemben. Ehhez először izolálták a megfelelő  gént, majd a molekuláris nemesítés eszközét alkalmazva egy nagy sebességű „molekuláris bombázási” eljárással beillesztették azt a papaya DNS-ébe. A génmódosított élőlények létrehozásának másik elterjedt módja egy talajban élő baktériumok segítségével történik. Ezen baktériumok kromoszómán kívül eső DNS-nek egy része plasmid, amely képes kilépni a sejtből és “beültetni” magát a növényi sejtbe. Az utódokban a vírus és a papaya DNS-e keveredett, így azok már teljességgel ellenállónak bizonyult a vírussal szemben, hamarosan piacra kerülhettek.

Mint látható a génmódosított növény előállítása egyszerű nemesítéssel létrehozott társával szemben jóval kevesebb időt igényel, és sokkal célzottabban alkalmazható egyes problémákkal szemben. Valószínűleg részben ennek is köszönhető, hogy a génmódosított termékek ekkora népszerűségnek örvendenek az USA-ban: bőséggel találkozhatunk a piacon génmódosított cukorrépával (95%), kukoricával (88%), szójával (94%), de a génmódosított takarmányon (lucerna) keresztül gyakran a hús is tartalmaz GMO elemet. Bár az EU szigorú, és Magyarország még erősebb, egyenesen alaptörvénybe foglalt szabályozásának köszönhetően a hazai vásárlók kevesebb GMO-s élelmiszert fogyasztanak, ám a feldolgozott, főként a szójával készült termékek eredete ebben az értelemben gyakran nem állapítható meg biztonsággal.

dns

Ugyan a GMO növények többségét általában a rovarirtókkal vagy bizonyos betegségekkel szembeni rezisztencia érdekében módosítják, találunk az egyes területek A-vitamin hiányos állapotának felszámolását célzó fejlesztést is, az úgynevezett aranyrizst. A génmódosítás kérdéskörét optimista szemmel vizsgálók számára a technológia a klímaváltozás és az emberi populáció rohamos növekedése által felvetett valóban sürgető problémára kínál megoldást. Segítségével képesek lehetünk extrém körülmények között nagy mennyiségű táplálék olcsó előállítására. Ugyancsak pozitívumként szokás hangsúlyozni a permetezési és vegyszerek csökkent felhasználását is.

Ennyi a génmódosítás mellett szóló erős érv mellett vajon mégis miért áll ellen az EU a nyomásnak, hogy engedélyezze a génmódosított áru termesztését és forgalmazását? És vajon miért fejezi ki aggodalmát több világszintű szervezet (pl.:Greenpeace) is?
Ugyan a géntechnológia hihetetlen ütemben fejlődő ágazat, még mindig igen fiatal (az első GMO növények 1983-ban jelentek meg az USA-ban), és hosszú távú hatásai még nem teljesen ismertek, illetve akad közöttük néhány kevésbé biztató is. Patkányokon végzett független (de nem reprodukált) kísérletek  igazolták a rákos sejtek fokozott képződését valamint a génmódosított élelmiszerek fogyasztásának étvágyfokozó hatását, ám ezen korrekt tudományos érvekkel nem kellően alátámasztott eredményeket a tudományos világ jelentős része kritikával fogadta. Aggodalomra adhat még okot egyes génmódosított növények(pl.:szójabab) feltételezett, de ezuttal sem megerősített allergizáló hatása, ráadásul a rovar és gyomirtószerek használata is rejt magában némi paradoxont. Ugyanis például a génmódosított szójabab túléli a glüfozát hatóanyagú totális gyomirtó használatát, ám minél népszerűbb és elterjedtebb a glüfozát-rezisztens szója, annál hamarabb alakulnak ki és terjednek el a hatóanyagra rezisztens gyomnövények is. Ez az ökológiai jelenség nagy mértékű gazdasági függőséget eredményez a gazdák részéről az olyan nagy géntechnológiai cégek felé, mint a Monsanto, amelyek mind a vetőmag, mind a vegyszerek forgalmazását kezükben tartják. Ezen a ponton pedig még nem is említettük az erős vegyszerek talajra, vizeinkre, valamint mezőgazdaságilag hasznos rovarokra (méhek vagy a már veszélybe került királylepke) gyakorolt hatását.  De ahogy teljes bizonyossággal nem jelenthetjük ki, hogy ismerjük a génmódosítás hatásmechanizmusát, úgy azt sem állíthatjuk, hogy minden tekintetben káros, így megfosztva magunkat a technológia esetleges előnyeitől. Így tehát- bár van benne potenciál- még korai a génmódosított élelmiszereket mint globális problémák megoldásának kulcsát feltüntetni, ahogy a velük szembeni sokszor már-már hisztérikus félelem és az olyan időnkénti erőszakos cselekedetek, mint a tudományos tanulmányok megsemmisítése, vagy a GMO növények felgyújtása is alaptalanok. Elvégre a genetikailag módosított élőlény is épp olyan mint a többi, fehérjék százezreit tartalmazó organizmus, csakhogy itt néhány fehérje a mi tudatos választásunk eredménye. Az egyetlen kérdés, hogy jól és felelősségteljesen választunk-e, hiszen mint minden emberi találmány, a géntechnológia is használható jóra és rosszra, ez csupán tőlünk függ.

Mtewele Laura 11.B

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?