Facebook-média vagy privát felület

Facebook-média vagy privát felület
„Viselkedés” és adatbiztonság

facebook1

2004-ben indult közösségi hálózat, amit Mark Zuckerberg és Eduardo Saverin alapítottak pár társukkal. A legnagyobb ingyenes közösségi hálózat a világon, megelőzve a MySpace oldalakat. Összesen mintegy 207 országban elérhető és 37 különböző nyelven. Mára már több milliárd felhasználója van. Nem véletlen, hogy mára elterjedt mondás: „Aki nincs fent Facebookon, az nem is létezik.”

A Facebookot, mint médiaforrás többféle csoportba is beillik. (Például média és privát felület, reklám felület, hír.) Azt viszont le kell szögezni, hogy kétirányú média ágról beszélünk. A felhasználó nem csak befogadója az oldalnak, hanem formálója is. Saját magáról is oszthat meg adatokat, és mások megosztásaira is reagálhat.

Az emberek már megunták a jól átlátható sulykoló média folyamatokat. A TV és rádióval ellentétben a híreket nem valaki összeállította és ránk zúdítja, hanem ismerőseink által és protokollokon keresztül a saját érdeklődési köreinkből kapunk tájékoztatásokat, a saját gondolkodásunknak és nézeteinknek megfelelően. A Facebook személyesebb és fogyaszthatóbb tartalmú, mint más tömegmédiai eszköz, és idomul a személyes érdeklődéshez. Ennek a hátulütője az, hogy az adott témában elmélyedünk, és nem vesszük észre a körülöttünk lévő más információkat.

Ezen kívül el kell ismernünk, hogy tömeg médiai eszköz, mert ezrek használják napi szinten, és híreket oszt meg. Ezért is kiváló reklám felület, amit saját személyünkre formáznak. Csak olyanokról ad nekünk reklámot, amit lehetőség szerint meg is nyitunk. Minden lájkunknak jelentősége van, elmenti és hasonló tartalmú oldalakat fog feldobni legközelebb. Elmenti, hogy milyen oldalakat látogatunk és hasonlókat dob fel legközelebb. De nem csak nagy cégeknek jó reklám felület: ki nem látta már egy kisvállalkozó oldalát? Olcsó vagy kisköltségű reklámfelület vállalkozóknak, múzeumoknak, boltoknak, gyógyszertáraknak és szállásoknak. Hasznos tájékoztatásokat is megtudhatunk. Gondolok itt nyitva tartásra és akciókra. Hatalmas hátránya, szerintem, hogy mára minden lényegtelen dolognak is lehet saját felülete. Példának okáért a veszprémi 23-as helyijáratnak.

Fontos helyszíne lehet a Facebook a művészeknek is. Hatalmas lehetőség rejlik benne. Bemutathatják a képeiket a festők vagy grafikusok, verseiket a költők, műveiket bármilyen művészeti műfajban, bárki. Így megnézhetik a közönség véleményét még a kiadás előtt, támogatókat, szponzorokat gyűjthetnek, és persze érdeklődőket, vásárlókat találhatnak. Hátránya, hogy korlátozatlan, bárki bármit megoszthat és találkozhatunk silány „művekkel” is.

És mi van a Facebookon sok? Hír, információ, adat és adat és adat. Töménytelen mennyiségben. És szűretlenül. És a sok-sok hír közé jó pár álhír is becsúszik sajnálatos módon. (És ha már itt tartunk ezúttal is részvétemet szeretném kifejezni Axel Rose családjának. Kamu.) A felhasználóra rázúdítják a hírek közé csempészett álhíreket és az ártatlan felhasználónak kell eldönteni mi igaz és mi nem. Ezért nagyon óvatosnak kell lenni, mit hiszünk el és mit nem. Hogy mit fogadunk el és mit nem. Ezen kívül óvatosnak kell lennie a békés felhasználónak a sütikkel és vírusokkal, vigyázzunk, hogy mit nyitunk meg, mert összeszedhetünk „Trójai falovat” is. Adataink veszélyben vannak. De nem csak a vírusok miatt, hanem a Facebook miatt is: egy 2012-ben lezajlott szavazás szerint a Facebook adatokat oszthat meg más programokkal is.

Privát média, mert saját magunk is hozzá tehetünk és kapcsolatot tarthatunk távol élő rokonainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel. Egy nagyon jó eszköze a kapcsolattartásnak több kilométerről, és lecsökken a távolság. Én személy szerint ezért is csatlakoztam a Facebook nevű közösségi hálózathoz, hogy szegedi barátaimmal tudjam tartani a kapcsolatot. Tudjak velük beszélgetni, tudjam, mit csinálnak, hogy töltik a mindennapjaikat. Nem vesztettem el ezt a két jó barátot. A Facebook egy kiváló csatorna a kapcsolattartásra!

De a Facebook se kerülhette el a mai ember legnagyobb problémáját: mai ember egyre többet tud, ezért egyre kevesebbet. És sajnos ez már az emberi kapcsolatokra is kiterjed. Egyre több embert ismerünk, ezért egyre kevesebbet ismerünk igazán. A kapcsolatok néha már elveszítik az értékeiket. Napi szintre emelkednek azok a beszélgetések, amik semmiről nem szólnak. Azt hisszük, az milyen jó dolog, ha a Facebookon keresztül látom, hogy ő milyen boldog, hogy mit vacsorázik… De ismerem őt? Nem. Ezen kívül a kommunikációból kimarad a metakommunikáció része, amit a hangulat jelek nem helyettesítenek. A kapcsolatok elsekélyesednek, és vele együtt az emberek is. Erre nagyon jó példa egy mai tini vallomása:

Este fáradtan, a tanulás után örömmel tölt el, amikor meglátom az ismerős kék színt, amit nem véletlenül Facebook kéknek is hívnak. Lecsekkolom az üzimeimet, és boldogan tapasztalom, hogy ugyan az a három ember írt, aki mindig, és a többi 400 ismerősöm mára ismét békén hagyott. Aztán 10 értesítésem van, köztük 5 szülinapi köszöntő, ezért annak az öt embernek kiírom az üzenő falára, hogy boldogot. És nézzenek oda: 3 újismerős jelölés, mivel nekem elég kevés van, ezért visszajelölőm azt a kettőt, akit már láttam egyszer a suliban. Utána írok pár üzenetet privátba, és legörgetem a kezdő lapot és elolvasom, ki mit csinál éppen, és hol van, és milyen boldog – ilyenkor egy kicsit elszomorodom. Görgetek tovább. a hatalmas adathalmaz negyedéig sem érek. Ekkor észreveszem, hogy észrevétlenül elrohant két óra hossza, és menni kellene fürdeni, de addigra beszippant a multimédia, és nem szabadulok. Egészen addig, amíg szinte el nem alszok a gép előtt, akkor még tíz percig elköszönök, mert várom, hogy válaszoljanak és másnap iskola, és mint zombi mozgok egész nap egészen addig, amíg ismét meg nem jelenik az ismerős kék szín, amit nem véletlenül Facebook kéknek is hívnak…

facebook2

A Facebook egy nagyon hasznos oldal, ha az ember házi feladatok szerzésére használja, de megvannak a saját buktatói is. Személyes véleményem az, hogy maradjunk meg az igazi emberi kapcsolatoknál, és igenis szánjuk rá az időt a találkozásokra. De a Facebookra is szükség van, hogy távoli ismerőseinkkel is tarthassuk a kapcsolatot, na és azért, hogy megszerezzük a házi feladatot.

 Pajzer Alma 10.D

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?