Epilepszia: a betegség, ami öregebb az emberiségnél

 

epi1 

Különböző nyelvjárásokban más-más megnevezéseket hallhatunk: frásznyavalyatöréssülykór. De vajon tudjuk-e, hogy mit is jelentenek? Mindhárom az epilepszia magyaros megnevezése. Azonban mégsem találkozunk gyakran azzal, hogy ma van a nyavalyatörés napja. Pedig a mai világban lassan nem lehet olyan napot említeni, ami ne valaminek a világ- vagy emléknapja legyen. Ennek tudatában nem okozhat meglepetést a kijelentésem mi szerint ennek a betegségnek is van egy világnapja, ami egy igen fontos jelentést hordoz magában.

Március 26-a (Purple day) egy nemzetközi emléknap, a kialakulása pedig egy kilenc éves kislányhoz, Cassidy Megan-hoz köthető.
A kislány célja az előítéletek és a félreértések eloszlatása az epilepsziával és sorstársaival szemben. Így ezen a napon, akik lilát húznak, ezt a célt tartják szem előtt.

Na de, mi is az az epilepszia?
Az epilepszia alatt az agykérgi idegsejtek rövid ideig tartó káros aktivitásának megnyilvánulását értjük. Egyszerűbben az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás jön létre. A különféle tünetek megjelenését befolyásolja, hogy melyik agyi területen lép fel a káros működés.

epi2

 Ha a roham többször előfordul, akkor beszélünk betegségről. Bárkiben kialakulhat egy erőteljes külső behatás következtében (például áramütés).

Az emberek egy csoportjában a rohamok csak egyszer-kétszer lépnek fel életük során, bizonyos biológiai hatások miatt (alváshiány, szaggatott fényingerek stb.). Ők ezeket a kiváltó tényezőket kiküszöbölhetik és teljesen egészséges életet élhetnek. Így az ő esetükben nem beszélünk az epilepsziáról mint betegségről.

Az epilepszia története egészen az állatok megjelenéséig nyúlik vissza, hiszen nem az emberi agyhoz köthető betegségről van szó.
A történelem során, kortól függően tartották mind pozitívnak, mind negatívnak. Az ókorban szent betegségként kezelték a rohamokat, pedig mint egy fajta transzállapotként fogták fel.
Ezzel szemben egyes egyiptomi hieroglifákból pont az ellentéte derül ki! Ott az emberek rettegtek a betegségtől.

Az ókori görögök szemében szintén egy irigylésre méltó betegségnek számított. Úgy gondolták, hogy az isteni erő birtoklásának megnyilvánulása. A különböző tüneteket, különböző isteneknek feleltették meg. Kr.e. 400-ban azonban Hippokratész a „szent” elmélet ellen fordult, miszerint ennek a betegségnek is van egy természeti oka. Úgy vélte, hogy hideg slejm jut a meleg vérbe, lehűtve azt és ennek következtében a vér egyszerűen megáll keringeni.

Az antik rómaiak hozzáállásáról nem sokat tudni, de következtethetően nem mint szent betegség fogták fel. A katonáikat egy tesztnek vetették alá, mielőtt bekerültek volna a seregbe. A teszt szerint egy forgó kocsikeréken át kellett a napba vagy bármilyen fényforrásba nézni, és akinél jelentkeztek a tünetek, az nem lehetett a sereg tagja.

A középkorban már „isteni csapásként”, „démoni megszállásként” tartották nyilván, de akár a boszorkányság jelének is tekinthető volt. A betegséggel küzdőket kiközösítették, gyakran megbüntették, akár ki is végezték.

A 17-18. században már, mint betegség tartották számon. Nem kötötték Istenekhez vagy démonokhoz.
Bebizonyítani csak a 19. század második felében sikerült, amit Hippokratész is megállapított: megmagyarázható oka van az epilepsziának.
Erről John Hughling Jackson, angol neurológus írt pontos feljegyzéseket. Felismerte, hogy az agyban kell keresni az okát, pontosabban az idegsejtek működésében. Úgy tűnt, hogy ezzel a megállapítással előrelépést értek el és kutatni kezdték a betegség pontosabb okát.
De jött a nemzeti szocializmus korszaka, ahol a betegeket kirekesztették és olyan jelzőkkel illették őket, mint nyomorék.

Az 1950-es években rohamos fejlődésnek indult a neurológia és a gyógyszeripar. Ezzel párhuzamosan egyre jobban megismerhettük a betegség okát és az agy működését. Az egyre modernebb gyógyszerek megjelenésével pedig kordában tartható lett az epilepszia.

A világon kb. 50 millió az epilepsziás betegek száma. Átlagosan minden 10. ember elszenved egy epilepsziás rohamot 80. életévéig. Magyarországon egyes adatok szerint 60 ezer, mások szerint mintegy 150 ezer embert, illetve családot érint az epilepszia, és mintegy félmillió embernek lehet életében egyszer vagy többször epilepsziás rohama.

Hogy néz ki az epilepsziás roham?

Egy epilepsziás nagyroham ijesztő lehet. A beteg rángatózik, a szája habzik, és ha elharapta a nyelvét, akkor a hab véres is lehet. Roham után percekig alszik vagy eszméletlen lehet a beteg, és ha felébredt, akkor is zavart, nem tudja, hol van. Előfordul, hogy a beteg a roham alatt bepisil.

Természetesen, ha ilyen beteggel találkozunk, a legfontosabb, hogy ne essünk pánikba!  S főként ne féljünk tőle! Mit kell tennünk?

Hívjunk orvosi segítséget, majd elsősegélynyújtás során a következőket vegyük figyelembe:

  • Ne mozdítsuk el őket, kivéve, ha sérülésveszélyes testhelyzetbe kerültek
  • Nem szabad lefogni, ne gátoljuk a rángatózást. Ezzel ugyanis izomszakadást, csonttöréseket okozhatunk.
  • A sérülésektől óvjuk őket, tegyünk a fejük alá valami puhább tárgyat! Távolítsuk el a veszélyes tárgyakat a beteg környezetéből!
  • Ne tegyünk semmit a beteg szájába, és ne próbáljuk a száját erőszakkal nyitva tartani! Nem nyelik le saját nyelvüket.
  • Esetleg lazítsuk meg a szoros ruházatát.
  • Hagyjuk pihenni a roham után, fordítsuk stabil oldalfekvésbe! Beszéljünk hozzá, mondjuk meg, hol van, s azt, hogy epilepsziás rohama volt.
  • Ha esetleg álomba merülne, hagyjuk pihenni, de figyeljük az életjeleket.
  • Nézzük meg, hogy nincs-e a betegen egy egészségügyi karkötő, amin fel van tüntetve, hogy roham esetén kit kell értesíteni, és milyen gyógyszereket szed a beteg!
  • Maradjunk a beteg mellett a mentők kiérkezéséig! Figyeljük meg a beteget, hogy részletesen beszámolhassunk erről a kiérkező mentőknek!

epi2

Források:

Freitag Bianka 11. B

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?